Monológ

Monológ

Simon úr amint látom ,
tied viccelni korhatáron .
Nem fiatal , na de én meg !
s férjhez adna , nesze fogd meg !
Ön szerint hát bárki lehet ,
hatvan vagy nyolcvan felett ?
Asszonyom , ha szép halál kell
szerelemtől forduljon fel !
Ilyet én még nem hallottam
bár sok évet letapostam .

Férjhez adna akárkihez ,
akárkihez vagy senkihez?
Tréfa ide , tréfa oda
a szerelem tesz a sírba !
Szerelem a párom útán
őt síratom évek multán .
Aki nyugszik temetőben
mégis itt él a szívemben !
Negyvenkét év hosszú idő ,
jobb lett volna több tíz kettő !

Vele szép volt az életem ,
más férfi huss , nem kell nekem !
Egyet tehát nem értettünk ,
habár jól elbeszélgettünk .

Az anyja szemit !

1971.03.27.

Szombathelyen .

Szombathelyi korház , ha eljönnél velem ,
elvinném a lányom , hogy közelebb legyen !
Várpalota messze , nekem ide jönni ,
gondolataim csak a szelek tudnák hozni .
Gyors szelek futását nem érhetem útól ,
de szegény szívem fáj  az anyai gondtól !

Eszembe jut most kicsi Éva , régen
Krassóba futottunk az orvoshoz éppen
az apád karjában szépen elaludtál .
mikor felébredtél keservesen sirtál !
Az orvos kedves volt és megsimogatott ,
meggyógyulsz kis baba , ezzel biztatgatott !

Lám azóta eltelt egy néhány esztendő
szerető férjed van , anya lettél te is ,
mert az idő mulik , de nem lesz veszendő .
Igaz itt vagy most is az orvos kezében ,
de sokkal jobban szeretteid szívében
s ki sokat hordozott jó anyád lelkében .

Közösen mondjuk el érted azt az imát ,
hogy segítsen Isten téged a jó anyát !

1966.

Vandálok.

Várpalotán a vár mellett
bérlakások díszelegnek .
Földszinten egy két emelet ,
laknak benne az emberek .

Laknak benne s jól laknának ,
ha nyugodtan alhatnának .
Ám mit ér a fedél itten ,
most a lakás futbal verem .

Kár volt ide jönni látod ,
hol nyugalmad nem találod !
Temetőben férjed mellett
megpihennél méltóképpen !

Negyven évig tanítottál
köszönet ezért már nem jár .
Rossz gyerekek vandál módra
dobálják ablakod sorba .

Ellenséget látnak benned ,
ha tanítójuk nem kedvez .
Butaságuk vandál módra
rá van írva játékukra !

1971.04.20.

Látkép

Ma julius tizenhárom ,
s a meleget már nem várom .
Kiálltam a lépcsőházban ,
ahol igen nagy a lárma .
Onnan mentem a kapuba
csak ne legyek a szobába !

Előttem a templom tornya ,
a kéklő eget mutatja .
Szembe vele régi házak
már a lebontásra várnak
jobbról van a vár , de romos
körűlötte park virágos .

Mátyás vára régi emlék
benne Thury György volt vitéz .
Thury György a török verő
Várpalotát védő erő .
Ez a vitéz végre most
nevének iskolát kapott .

Az udvaron kifaragva
a nagy vitéz lovasszobra .
Megmentené szép hazánkat ,
ha a török most is támad .
Igaz csak hős emléke él ,
mindig míg a nap felkél !

Balról meddig a szem ellát
a Bakony alacsony hegyhát .
Bár nem magas nagyon szép
megragad e városkép !

1971.07.13.

Tánc az élet

Táncolok az élet útjain
s várom ijedten
vajon mi történik még
velem ezen a földtekén ?

A tánc az nem boldogít engem
de járom törhetetlen
hisz tánc az élet jól tudom ,
addig járom míg bírom !

Jajgatni nem fogok soha sem ,
mert táncolni születtem ,
belepusztulni azt lehet ,
hát ássátok azt a vermet !

1971.08.18.