Szűr-realitás: 2017. 01. 15.

A reggel, amikor eszméltem egy kis faluban talált anyám keblén. A reggeli étkezésemet fogyasztottam. Majd a vállára helyezett és megböfögtetett . Ez a folyamat megismétlődött napjában többször is. Kiváló étkezések voltak friss meleg anya tej. Ma már sejtem, miért volt az a sok böffentés és öklendezés utána. Az a sok meleg folyadék a pici gyomornak. Én még a szerencsések közé tartoztam. Voltak , akiknek nem jutott ilyen kiváltság. Később tudtam ezt meg. Akkor már nem tudtam mit tenni érte. Csak egy kis fogaskereke voltam a gépezetnek. Ezzel is csak növeltem a szenvedést. Ilyen világba kerültem. A gondoskodás, ami körülvett, mások szenvedésére épül. A létem magában hordozza a szenvedést. El kell viselni ezt a fájdalmat. Hisz nincs rövidebb út. Küzdhetünk ellene,de kitörni csak a kivételeseknek sikerül. Egyáltalán lehetséges-e kitörni ? Esetleg csak egy másik kelepcébe kerülünk? A játékmester kegyére vagyunk bízva. Kifigyelt lépéseink újból elénk kerülnek. Pihenni nem lehet. Az éjszakai műszak a gödörben kezdődik. A megváltásnak hitt halál csak egy ámítás. A túlélés csak időhúzás. Időleges menedék. Egy kapualj, egy lépcsőház, egy gyilkos mellett álomra hajtani a fejed. Száguldani át az álmok világán. Reggel friss tudattal ébredni. Az emlékek csak távoli rejtelmek. Megfejtenie is másnak kell. Kicsi testünk csak egy zsákmány. Játékszer a hullaházban. Majd csak egy eldobható jelmez. De a skalpunk csak gyűjtik. Arc nélkül bolyongunk. S egymásra vadászunk az időtlen térben. Hol csillaggá dermedve beragyognánk mindent. Fényünkből új élet kelne. Majd villanással menekülnénk az üldözők elől. Nyomunkat vesztve kergetnék saját sötét farkukat. De ránk többé nem találnának. Ily mámoros szundítás a szülői vállon. Mi volt a tejben vagy már csak tápszeren élő nemzedék vagyunk? Kiket béranyák hordanak ki , elitista homoszexuális pároknak. Eldobható hétköznapi véredénynek? Műanyag létünk silány másolatait hozzuk csak létre egy álló képpé. Így csorgatva nyálunk egy megálmodott jövő képen. Felébredve csak fekszünk, forgolódunk, s magunk alá csinálunk. Majd kezdünk mindent előröl . Így telnek el évek. Mire egyáltalán kimerészkedünk a rácson át. Lassú émelygés, kúszás mászás. Káprázatosan hatalmas minden. Egy emelés maga a repülés. Nehézkes lépések a szülők felé. Kísérletek a haladás felé. Rengeteg ismétlés. Egy ellenség neve, akivel azonosulni kell.Majd felnőve ellenállóként végezni vele. Vagy gyengén elbukni vele. S IKEA bútorokat rendelni. Kínaiban kajálni. Pizzát rendelni. Internetes pornóra verni. Hétvégén szét csapva bulizni. Ismeretlen lénnyel ágyba bújni. S reprodukálni az egészet. Véget nem érő lehetőségek körfutama.

Egy novella következik, amelynek alapját az unoka testvérem mese története adta, de én egy kicsit módosítottam rajta.

Egy esős szeptemberi nap volt, mikor a város boltjait jártam sorra. Először benéztem a műszaki- és háztartási boltba. A bolt kétrészve volt osztva. A bal oldalán volt a háztartási rész, így arra vettem az irányt. Kis keresgélés után sikerült jó és olcsó vágódeszkát találnom. Siettem így nem sokat nézelődtem, hanem rohantam a pénztárhoz. Ezután beugrottam a Centrumba körömcsipeszt venni. Majd miután, így bevásároltam, elindultam a kolleszba visszafelé a megszokott úton. A hamburgerestől csak úgy özönlött ki a hagyma és a frissensült hús illata. Pár lépéssel odébb bedobtam egy csésze kávé illatát is. Ezekkel az illatokkal telve elmúlt éhem-szomjam. Hirtelen egy élénk színű madár repült el az orrom előtt. Majdnem hanyatt estem.Néztem merre repült ez a fránya madár. Nem láttam, így elindultam. De ahogy az első lépésem megtettem. Csiripelésre lettem figyelmes. Az a madár volt. Elindultam felé, ekkor beljebb repült. Az utca egyik lámpájára szállt le. Gúnyosan csiripelt. Majd még beljebb repült. Követtem. De a madár egy kanyar után eltűnt. A kanyar előtt egy macskakőbe estem el, így azt se láttam, hogy merre repült el. Pihenésként körül néztem. Egy romantikus, de egyben misztikus zsákutca volt. Zsákutca volt. A végén egy kis bolttal. Poros ablakokkal és néhány különleges dologgal a kirakatban. Egyszerre sötétség lett. Felnéztem és láttam egy vihar felhő takarja el a napot. Én készülődtem visszafelé, amikor jég eső kezdett szakadni elém, és egyre közeledett felém. Az elázás és néhány zúzódás lehetősége megijesztett, így bemenekültem a boltba.
A boltban egzotikus tárgyak porosodtak és szenvedtek a homályosság igája alatt. Körbenéztem. Itt a perzsa szőnyegtől elkezdve, a törzsi álarcokig minden volt. Egy-kettőt le is vettem. A legérdekesebb álarcnál tartottam , amit épp fel akartam próbálni. De zajt hallottam. Gyorsan letettem. A zaj irányába néztem. Egy görnyedt, alacsony ember körvonala rajzolódott ki a próbafülke ajtajában. Kínálta a portékáját a számomra. A kínálgatást el akartam hárítani. De az öreg fenyegetett, hogy kiküld az esőbe. Így elég sok mindent rám sózott. Már ki akartam menekülni az üzletből, mert már az eső is elállt és pénzem is fogytán volt. De az öreg úr ekkor azt a maszkot dugta elém, amit már egyszer fel akartam venni. Most az álarccal rohantam a fülkéhez és feltettem. Ekkor hirtelen minden zöld lett. Majd egy pillanat múlva megint a tükör előtt álltam. Körül néztek az öreg úr is meg van és a bolt is.
Kilépnék , mikor az öreg a kezembe nyom egy séta botot,s kienged.
Ahogy kilépek egy zsúfolt tér tárul elém. Akarnék visszamenni a többi vásárolt dologért a boltba, de nem lehet. A bolt zárva. A járókelőktől érdeklődök. Az első, akit megállítok egy kopasz, szakállas úgy 160 cm körüli.Kérdezem tőle: - Hol vagyok? Ő kérdően néz rám és közbe mondja: - Nevem évértevem. Ez a két mondat többször elhangzott, mire rájöttem e nyelv mondat alkotására, de sajnos ekkora a fickó dühösen elrohant. Úgy néz ki tovább nem bírta. Csüggedten roskadtam le a lépcsőre, mikor egy úr lihegett az arcomba. Erre felrántottam a fejem, hogy láthassam kivel van dolgom. Az úr magas termetű, szakállas, úgy 30 év körülinek nézett ki. Ahogy így mindketten végig mértük egymást.
- Hol vagyok ? - kérdeztem határozatttan.
- Géza vagyok, és Ön?
- Ja, Én szilárd vagyok, de mindenki csak Ká-nak szólít. De végre megtudhatnám - Hol vagyok.
- Hát hol, a főtéren. - bökte felém gúnyosan.
- Nem úgy gondoltam; melyik város és melyik ország.
- Majdnemország ez. A város neve pedig Kaméleon.
- Micsoda Majdnemország - rökönyödtem meg. - Milyen ország ez? Majdnemország? Mért hívják így ezt az országot ?
Géza gyanúsan nézett rám majd lassan és érthetően magyarázta a dolgokat.
Retard az első elnökünk, aki idehozta népünket. A két folyóhoz tartozó síkságra és hegyek közé. Tőle ered az ország elnevezése. Mivel amikor az életéről mesélt a fiának, Draternak. Minden mondata, így kezdődött: - Majdnem összejöttem egy csajjal..... Majdnem sikerült legyőznöm ( Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat, Vasárnap ) fejű sárkányt.
Sajnos ez a gondolkodás átterjedt elég sok emberre. Így majdnem az jött össze mindenkinek, amit szeretett volna.
A város neve meg onnan ered, hogy ezt az államot ellepték a hivatalnokok, akik elég sokszínűek. Itt telepedtek, így hát ez lett a főváros. Egy koron mikor megunták azt az emberek, hogy majdnem minden majdnem sikerült. Fellázadtak az elnök ellen. Az elnök a katonaság segítségével leverte a lázadást. A lázadást az értelmiség szervezte és vezette, ezért az oktatást csorbította. Például a könyveket elkobozták, írni, olvasni és számolni tanulhatnak az emberek. De ezt is csak minimális szinten. Kezébe vette a tömegtájékoztatást. A hírekből csak azt tudja meg, amit az elnök közöltetni akar és még sok jelentéktelen dolgot. De ami a legrosszabb létrehozott egy rendőrséget, ami a gondolatokat ellenőrzi. A gondolat rendőrség tagja bárhol megtalálható: utcán követhet, lehallgathatja a telefonod, elolvashatja a leveledet. Így korlátozzák teljesen a szabadságodat. Ezért nem tudják az emberek kimutatni az érzéseiket, mert akkor a rendőrség rájönne mire gondolnak.
Így hát figyelj minden embert, vegyél fel póker arcot és kifogod ismerni magad közöttünk. Most jutott eszembe, hogy most van a párt gyűlés. Ezért vannak ilyen kevesen a főtéren. - Eljössz a gyűlésre?
- Milyen párt ez ?- kérdeztem póker arccal.
- Ez az egyetlen párt lényegében. A neve : Tökéletes. A pártnak van több kicsi " ellenfele", de ezek inkább csak kiszolgálják a pártot. Mivel ezek az " ellenfelek " feldobják a másképp gondolkodókat a rendőrségnek. Eljössz?
- Elmegyek.
Természetes, hogy elmegyek. Hisz mi mást tudtam volna csinálni egy ismeretlen városban, ahol most mindenki a gyűlésen van. Az utunk egy hosszú szeles úton vezetett. Az út két oldalán hat emeletes házak, úgy XIX. századi stílusban. Az út közepén fák és padok, itt sétáltunk. Az egyik ház felkeltette érdeklődésemet, mivel a hát tetején, úgy körülbelül a saroknál egy angyal állt, az egyik kezében egy mérleget , a másikban egy könyvet tartott. De ennél jobbban szemügyre venni nem tudtam, mert tova siettünk. Az út végén egy ovális alakú épület állt. A ház három dór oszloppal fogadja a látogatót. Most a gyűlés miatt két zászló lógott le méltóságteljesen. Mindkét zászlón egy búzakalász és egy szegfű fonódott össze egy körré, melyben egy madár leledzett. Ahogy beértünk egy nagy csarnok terült a szemem elé, ahol több ezer ember nyüzsgött.Hirtelen valahonnan fölölünk egy gong szó hallatszott. Erre a hangra a nyüzsgő tömeg elhallgatott. Olyan csönd lett, mint egy kriptában. A színpadon ekkor vonult be három férfi, akik nagy tapsot kaptak. Főleg az első sorokból, ahol a hivatalnokok főnökei ültek. Először a nagy darab kopaszodó ember szólalt meg. Aki elmondta, hogy üdvözli az Ő népét és Ő ezt így gondolja. Ez újból tapsvihart hozott. Ő utána szólalt fel a kicsi, majomarcszerű egyén. Ő elmondta, hogy köszönti az itt összegyűlt elvtársait és ígérgetett egyet mást az adózásról. A harmadik olyan közepes volt. Átlagos. Nem mondott semmi újdonságot és ígéretet. Mégis úgy éreztük, hogy fontos amit mond. Ő néha véletlenül kimondott egy-két héber szót. De azért ők ketten is tapsot kaptak. Majd kivonultak a színpadról. Ahogy eltűntek a függöny mögött, a tömeg áradt kifelé.
Szerencsére Géza mellett álltam, így egyformán sodródtunk ezzel az egybeforrt nagy szörnyeteggel. Aki tud olyan gyáva lenni akár egy nyúl. De tud olyan is lenni akár egy sarokba szorított fenevad. Géza húzott maga után. Míg én azt néztem meg van e mindenem. Ezalatt visszaértünk arra az útra amin jöttünk. Majd leültünk egy padra és az időjárásról beszélgetünk. Beszélgetés közben a holdat kerestem a felhőtlen égen. Meg is találtam a szemközti ház egyik szobrának a feje mögött. A szobor úgy nézett ki akár egy szent. Ahogy jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy ezt a szobrot láttam már oda felé menet is.
Be nem állt a szánk. Folyamatosan társalogtunk. Közben Géza néha körülnézet, figyelte kik járkálnak körülöttünk . Hirtelen félbeszakította a lovak szépségéről szóló tudományos értekezésemet.
- Gyere gyorsan most néptelen az utca.- szólított fel izgatottan.
Roham léptekkel közeledtünk a szemben lévő házhoz.Majd beérve az épületbe halk léptekkel rohantunk a tetőre. Ott kimásztunk egy ablakon. Ahonnét könnyű szerrel meg tudtunk közelíteni az angyalt. Majd egy ti-ti-tá ütemű kopogtatásra felhúzódott a szobor ruhájának vége és bebújhattunk alá. Itt egy tíz fős csoport fogadott minket. Akik nem nézték jól szemmel jelenlétemet. Akiket Géza csillapított le. Gondolom a történtek elmesélésével. Ezután kedélyesé vált a hangulat. Nem csodálom egy-két üveg bor elfogyasztása után. Később komolyra fordították a szót és kifejtették számomra, hogy ez itt a szabadelvűek titkos találka helye és az elnök félreállításáról készítenek terveket.
- Csak nem úgy gondolják, hogy ........- kérdeztem kissé meglepődve.
- De,de .- hangzott a válasz egybehangzóan.
- És , hogy képzelik? - kérdeztem.
- A pártházban hajtanánk végre. Onnét lőnénk le ,ahol a gongok találhatók.A lövés pillanatában megszólalnának a gongok, hogy elnyomják a lövés hangját .- válaszolta Géza.
- És mikor ?
- Holnap.
- Holnap?
- Igen, holnap mond beszédet a pártházban és neked is velünk kell jönni és segíteni.
- Nekem?
- Neked.
- Én ugyan nem. Én csak haza szeretnék jutni. Nem itt gyilkolászni egy ismeretlen országban.
- Mesterünk, Ibo nav Ibonek előre megmondta, hogy így fogsz viselkedni.
- Kicsoda , Ibolya ?
- Nem , Ibonek, ő az aki idehozott téged egy másik világból.
- Ja, az öreg bácsi a boltban. Na és mit kéne tennem ?
- Lelőni az elnököt.
- Na, azt már nem .
- Mért, hisz felszabadítasz egy népet. Hős leszel. És különben is csak....
- Jó, jó. Megfontolom a dolgot. Ha hagytok rá időt.
- Mennyit?
- Körülbelül 2 óra.
- Rendben.
Ezek után elhagytam a helyiséget és kiültem a tetőre. Gondolkoztam. Végül is mindig ki akartam próbálni milyen embert ölni. Meg hős leszek. Meg ha a mesterük hozott ide , akkor neki is valahol itt kell lenni. S ha ezt megteszem biztos haza visz. Majd a csillagokat néztem és az otthon lévő szeretteim jutottak eszembe. Mennyire hiányoznak . Ti-ti-tá.
- Döntöttem. Nem.
- Nevem?! Hogy tehettél ilyet?
- Bocsi, csak vicc volt.
- Azért.
- Még egyszer hogy gondoljátok?
- Úgy hogy ...............

Beléptünk a pártházba.Megvettük a jegyeket.A vécét keresve feljutottunk a gongokig.Ahol a gongkezelőnek jutott egy kis kongatás. Majd elhelyezkedtünk megfele-lő-állásban és vártuk az elnököt.Pár perc múlva belépett és éljenzés töltötte be a termet. A meglepődött elnök megállt.Gongattunk és lőttünk. A golyó villám gyorsan szállt- szállt, s a függönyt találtam el, mert az elnököt visszahívták. Ott hagyta a jegyzeteit. Ekkor megint megállt. Gongatunk és lőttünk.De nem találtuk el. Lehajolt befűzni a cípőjét. Csalódottan ültünk és gongattunk, ha valami zaj támadt. Egyszer csak megböktek a többiek.
- Nem hallottad, hogy valaki kezet foghat az elnökkel?
- Na és ki ?
- Kinek a jegyén a 666. szám található. Nézd meg a jegyed?
Belenyúltam a bal zsebembe. Nincs . Majd a másikba. Nincs. Majd végig tapogattam magam, mikor a tekintettem a sétapálcámra esett. A pálca végén ott ficánkolt a jegyem. De hogy került oda?
Már tudom, hogy mikor eldobtam a jegyemet, poénból még rányomtam a pálcámat. Gondolom a nyomás hatására kijött egy penge, mellyel átszúrtam a jegyet, így maradhatott rajta. A száma 666. Itt a remény a gyilkolásra.
Elindultam lassan bizonytalanul lefelé a lépcsőn fokról- fokra.A többiek persze bizakodóan pislantottak felém. Az egész, olyan volt, mint mikor a halálra ítélttől búcsúznak a szerettei.
Ahogy leértem újongó , de azért irigy arcok fogadtak. Bágyadt mosollyal vergődtem át a tömegen. A sétapálcámmal csináltam a helyet. A színpadra felérve komoly megfontolt léptekkel mentem az elnök felé. Majd a pálcámat átvettem a bal kezembe és kezet fogtam az elnökkel. Majd vissza vettem a pálcát. Megnyomtam a gombot. A penge megvillant a bot végén. És hirtelen átvágtam az elnök nyakát. Az ütőérből csak úgy fröcskölt a vér.

Felébredtem, teljesen megizzadtam ettől a szörnyű álomtól. Gondolataimban csak ez járt. Meg, hogy ez talán megtörténhet holnap is amikor fellépek a színpadra.
Ekkor lépett be a feleségem.Látta egyből az arcomon, hogy valami zavar.
- Mi a gond, édesem?
- Á , semmi csak rosszat álmodtam?
- Miről szólt ?
- Nem számít, hülyeség az egész ?
- Kérlek mond el, szívem?
- Na jó! Tudod holnap lesz az ünnepély, ekkor kezet kell fognom egy emberrel, úgy sorsolják ki. Na képzeld az az ember én voltam és a sétapálcámban rejtőző késsel megöltem az elnököt vagyis magamat. Hát micsoda idióta álom ez?
- Az. Téged ki akarna megölni. Hisz téged mindenki szeret.
- Igazad van drágám. Már meg is nyugodtam.
A feleségem erre a megnyugtató mondatra kiment a szobából.De engem , azért zavart még ez az álom.

Innét nem messze. Egy pár beszéd zajlott le.
- Hol vagyok?
- Géza vagyok , és Ön?
- Ja, én Szilárd vagyok..........

Vége

1997.ápr.9.

2017. január 20., péntek

Bajnokok reggelije

Elmegyilkos álom

Szerelmes levelek