2025. augusztus 21., csütörtök

Arany ló

Aranyló fényben fürdenek
Lehullott levelek
Esti erdő mélyben

Csendesedik az élet
Nemesedik a lélek 

Vijjogás, csaholás 
Idő barázdát ás 

Lehunyt szemmel 
Néma kiáltás

Merészen lépdelj 
Égi létrán 

Hej , Hej, Hej, Hej
Át 








Szöcske

Szöcske ugrik dobra
Szertűz ága roppan
Élénk szél lángja lobban 
Táltosom patája dobban 

Szikla párnán némán
Kiülve semmi ágán
Földanya, Égatya vásznán
Zendül,Fütyül, Csiripel
Tücsök a fű szálán. 





Körbe

Lobbanj lángra lelkem
Ég tűze égjen
Múlt füstje tova szálljon

Parazsat együnk éji látomásban 
Hamunkat ássuk a mélybe

Szél szikrákra ropjuk a táncot
Izzadság cseppje borítson lángba

Utazzunk tova szeretet tengerébe
Lelkünk mélykék ölére
Nagy Ég végtelenjébe
Szórjuk sugarunkat 

Körbe, ölelés, körbeölelés 
Körbe , Körbe, ķörbeeeee

Ragyogás



Fénylő lények utamon
Mondják dolgozz magadon
Közénk léphetsz
Ha hátra hagyod 
Minden bajod

Levélsuhogásként
Repülhetsz szélként 
Fürödhetsz patakban
ragyogó napsugárként

Vágtázó szarvasként
Vonító farkasként 
Vijjogó sasként
Kopogó harkályként 

Old fel magad emberként
Válj eggyé a természettel
Közelíts felénk szeretettel 
Ragyogj tovább fényként


Nobody hurts

Eat the poisions
Shining like peacock
All glamour is Maya
Empty splending, empty images
Empty words
Just a shallow light in the present
Fly with awake
Don't stay in the mud

Open your, open your
Heart

Open your, open your 
Heart 

Then nobody 
Hurt 

‐-----‐-------------------------------------------------

Edd a mérgeket
Ragyógj, mint a páva
Minden csillogás Maya
Üres ragyogás, üres képek 
Üres szavak
Csak egy sekély fény a jelenben 
Repülj éberen 
Ne ragadj a sárba

Nyisd ki, nyisd ki 
Szívedet

Nyisd ki, nyisd ki 
Szívedet 

Akkor senkisem 
Bánt
































2025. április 22., kedd

Ég az erdő

Szemed zöldjében ég
az erdő mélye 
Csillingel kedvesen
 minden levél véle
rezdül lelkünk 
Friss találka őze 
Szökken szívem 
Minden pillanatban 
Átérzem , hogy ég 
az erdő mélye
Szemed zöldjében 


2025. március 13., csütörtök

Hív a vadon


Ébredő tavasz
Csalogató csicsergés 
Az út menti kövön 
Figyelem erdő rejtekét 

Édesen ragyog a nap
De dús,lombok árnya mélye hív
Mély levegő és 
Kint vagyok
Az út mellett a kövön 
Figyelem a hangok erdejét

Fel-fel iramodó tavaszi szellő 
Ringatja, ropogtatja ágakat
Beszél az erdő
Néha suttog, néha kuncog
Egyfolytában beszél 
Kint vagyok 
Az út mellett a kövön 
Figyelem tudatom természetét

Hív a vadon
átvágni bozóton, ágakon
Erdő sötét rejtekén
Át a fény felé 
Kint vagyok
Az út mellett a kövön