Szellő lebben esti csendben.
A holdvilág, mint esti fény
az ablakon betekint.
Bent néma csend és elmereng
Vágyó szemem felé rebben,
és sóhaj száll az ablakon.
Ám csakhamar hozzád siet.
És halk szóval kérd és felel:
Nos itt vagyok és szeretlek.
1958.
Korházban
Nem félek a haláltól.
Minek is félnék tőle?
Hiszen ha nem is várjuk,
az mégis eljön végre.
Ha van amitől félek,
hogy itt hagylak kedvesem,
a kedves öreg fejed,
majd kisimogatja meg?
Jaj nem hagylak itt ne félj!
Még ősszel is süt a nap.
A verőfény ránk ragyog
s híved veled marad.
1964.
Egyedül
Ne hagyjon el édes,
folyton csak ezt mondtad.
S te egyedül hagytál
Most nincs hozzám szavad.
Csak bolyongok szűntelen
szemem csak téged lát,
hogy melletted legyek,
jöhet már a halál!
1964.
Hamvasztás
Ma a legborzasztóbb,
hamvasztják a tested.
A pokoltornácnál
nem lehetek veled.
Pedig én is érzem
az izzasztó lángot,
mikor végig szalad
jóságos orcádon.
Látom fehér tested,
hogy válik semmivé.
Na meg füstöt látok
mely száll az ég felé.
Szállok én is veled,
a fellegeken át.
Egymás kezét fogva,
legyőzzük a halált.
1964.
Hamvadnál
Mily nagy voltál s mily kicsi lettél.
Egy urnába is bele fértél.
Mig éltél dolgoztál szüntelen.
Itt a porod az majd megpihen.
Pihenni még ráértél volna
Legalább úgy majd tíz v mulva.
1964.
Temetés
Temetés: csendben ahogy kivántad.
Akiket szerettél körül álltak.
Hallod mostan harangoznak néked
s eltemetnek egy drága életet.
Testednek hamva föld alatt pihen
De lelked mindig itt lesz körülem.
Téged e szív nem feled soha,
mert nélküled a lét mostoha.
1964.
Sírhant
Szomorúság a temető,
a sirnál elhagy az erő.
Ennyi az ember élete?
A sárga föld temeti be.
És szólok hozzád hasztalan,
mert válaszod az hangtalan.
Csak gondolom, mit mondanál.
Ne bsulj édes anyukám.
Ne busulj, majd találkozunk,
lélekben együtt maradunk!
1964.
A szívkirály
Ott voltál mindig a nyomomban,
ha máskép nem hát gondolatban.
Nem engedtél el egy percig sem,
reggel,ha felkeltem, fogtad a kezem.
A napok teltek, multak az évek,
nem feledtelek egy percig sem téged.
Sok minden történt azóta lásd!
Mindig Te voltál a szívkirály.
Az volt szép, az volt jó benne/ebben,
hogy az oltár nem omlott össze/megmaradt bennem.
1964 .
Az élet értelmét ne keresd!
Az élet értelmét ne keresd!,
ha keresed elveszíted.
Az élet az tragédia,
ebben Madácsnak volt igaza.
Én már tudom, hogy mennyit ér,
egy sírba minden bele fér.
A munkád, multad,örömed
és a boldogságod temeted.
Ám a jövő az megmarad,
a gyermekeidé ez a hang.
Kik még bíznak ,hogy küzdelem
árán a boldogság megterem.
Hagyd meg nékik ezt a hitet,
habár szíved nem érti meg.
Mert ,aki téged biztatott,
mellőled az eltávozott.
1964.
Halottak napja
Kimentem a temetőbe
Virágerdő özönébe.
Vajon miért ez a pompa?
Ma van a halottak napja.
Nekem is van itt halottam?
Jaj a szívem,hogy megdobban!
Te fekszel itt egyetlenem.
Eltakar ez a sírverem.
A virágot neked hozom.
A könnyemmel meglocsolom.
Talán látod a bánatot,
Mely arcomon végig szántott.
A halottak nem beszélnek?
Mikor fentről reánk néznek?
Vigasztalást várnak töled,
Csak egy szót a szenvedőnek!
Óh virágok szép virágok,
Mily bús nap viradt reátok!
Hull az eső nagy cseppekben,
Mint fájdalom a szívemben.
Temető halottak napja,
Fehér virágok a sirokra.
Szerettél én szerettelek
Soha, soha nem feledlek.
1964.
Születésnap
Születésnapod ma lenne,
de te elmentél elöle.
Itt állunk a sirod mellett
köszönteni itt most téged.
Nem hallod te szavainkat,
hamvadat takarja csak a hant.
A virágot azt elhoztam,
szívem dobog szirmaiban.
Neked nem fáj már semmi sem,
a szenvedés jutott nekem.
Születésnapot tartsak én,
kivel, ha nem nézel felém?
1964.
Karácsony várás
Még nagyon friss a seb mit a halál ejtett:
Krisztus születése, hogy gyógyíthatná meg?
Gyermekek öröme nem ád boldogságot,
ha már te itt hagytad az élő világot.
Jézus minden évben megszüetik újra.
De az embernek már nincs hite husvétba.
Mert ha remény lenne új találkozásban,
megnyugodna a szív a várakozásban.
1964.
Áll a fenyőfa
Csillog a fenyőfa, alatta gyermekek
Nincs aki elkezdje most azt az éneket.
Miért is mentél el arra nagy útra?
Ha még ez ünnepre nem térhettél vissza?
Hiába is várlak, itt hagytál örökre.
Én menjek most hozzád ki a temetőbe?
Karácsony, meg ünnep ott sem lenne nékem.
Már az angyal eészállt örökre mellőlem.
1964.
Egyedül
Mindég ha egyedül kell lenned,
mond meg mit tennél az időddel?
én gondolkodom szüntelen az életen
választ nem kapok senkitől soha sem.
Te mit tennél, ha azokban csalódnál kit szeretsz?
Én férjemet és gyermekeimet szerettem nagyon.
Férjem ki viszont szeretett nemrég halt meg, itt hagyott.
Azóta sajnos: napról-napra csak egyedül vagyok.
Gyermekeimtől egy-két leckét kaptam azóta
Nem én tanítom most őket, engem tanítanak,
Ám olyan ez a szerető tanítás tölük,
hogy a szívem sajog mikor reá gondolok!
1964.
Fájdalom
Jaj annak kit ön-ön szíve éget
s helyet többé e földön nem lelé.
Fájó szívére írt hol vegyen?
Mikor mindig kedvesét temeti.
1965.
