Még egy nap és vége van az évnek,
lám milyen jót rendez a természet,
egyik évet a másik követi
hogyan van ez, azt senki sem érti.
Az embernek életdíja rövid
alig eszmél máris lehanyatlik,
de aki a végtelent alkotta
annak sehol nincsen semmi nyoma.
A teremtő legyen bár akárki,
alkotását nem győzöd csodálni,
legyen isten, vagy természet maga,
a törvényt évről, évre szabja.
Ha jó, ha rossz el kell azt fogadni,
mert ki tudna ennek határt szabni,
a technika fejlődik és halad,
a világűr csak ugyan az marad.
Szputnyik, műhold kering a magasban
űrrepülők randevuznak ottan,
hanem a Nap mostan is ott, kel fel,
mint azelőtt ki tudja hány évvel.
A természet rendjét kutathatod,
megfejteni talán sosem fogod,
az újévetfogadd hát olyannak,
hogy munkáddal te alkoss magadnak!
Hozzon ez év békét a világnak
sok szerencsét szép magyar hazánknak,
ami csak jó, vegyen mindent körül
ez újévnek majd mindenki örül
1966.
Kovács Julikának , Emlékkönyvbe
Julikám!
Legyen az életed olyan, mint az álom,
szeretet kisérjen ezen a világon.
Mindaz amit kivánsz teljesüljön néked,
kit legjobban szeretsz egyesüljön véled!
A te boldogságod soha el ne mulon
és legszebb virág csak neked viruljon.
Álmaid egére, ha felleg borúlna,
a szeretet napja azt bearanyozza!
1966.
Levél Renának és Zsigának.
Amit írtatok nem újság nekem,
hisz én őtet nagyon jól ismerem,
újból kár volt én velem kezdeni,
ha oly könnyen el tudtam feledni!
Életemnek ez utolsó szakaszán
sokszor egyedül úgy fáj a magány,
nem szerelem volt ez csak gondolat,
élhetnék-e még egyszer boldogan.
Mit jeleztek, at régen tudtam én,
nem is csábított hiú, vak remény,
a gavallérról annyit mondhatok,
a régi ő semmit nem változott.
Mert ő most is csak magát szereti,
nem úgy igaz, ne higyjetek neki,
számító volt, az maradt meg benne,
amit igért könnyen elfeledte!
Nekem nincs szászra hajló hajlamom,
ölelni már nem fog többé karom,
egyet szerette, szívből igazán,
ki férjem volt, nem csupán csak arám!
Ki hűségét soha meg nem szegte,
negyvenkét év úgy telt el mellette,
s hogy ha tudnék borulnék a sírra,
a halotttal szívem ma is összeforrna.
1966.
Renának
Névnapod van most, ezt én úgy tudom,
köszöntelek ezen a szép napon.
Örömben éld végig az életet
hű férjeddel, ki igazán szeret.
Barátságunk ne csak muló legyen,
mint a vendég, ki jön, máris megyen.
1966.
Anya.
Engem az élet nem kimélt,
ha bunös voltam megszenvedtem érte,
a tragédiám véget ért,
már nem vagyok anya, csak anyós.
Szívemet megsebezve éljek, egyedül elfelejtve?-
nem a gyermek lesz így árva,
édesanya szíve tárva,
de a gyermek meg nem érti,
földre éjti!
1964.
Tízparancsolat
Szívembe jól be van írva Isten tíz parancsolatja.
1. Nem imádok senki másat, csak teremtő jó Atyámat
2. Faragott képet nem tartok, Isten lélek hozzá hajlok.
3. Nevét hiába nem mondom, a káromlást bünnek tartom.
4. A hat napon munkálkodom, hetedik napon imádkozom.
5. Apám anyámat tiszteltem,őket igazán szerettem.
6. Ha haragszom csak hallgatok, megölni senkit nem tudok.
7. Parázna én sose voltam, bizonyítaná drága úram.
8. Másét soha el nem vettem, a szegényen segítettem.
9. Jézus szavát megtartottam, másról csak igazat mondtam.
10. Szívből csak Istent szeretem,bünös lelkem hozzá viszem.
Két kőtáblát értelmeztem, mit Mózesnek szánt az Isten,
talán nem is egy Mózesnek, de az egész zsidó népnek,
és ma élő hívő embereknek
1971.
Ősz
Kinézek kertemre nyiló ablakon,
a pompás színek megigéznek,
őszi szél hajtja felém a virágok
részegítő, édes illatát.
Ma még szines virág édes illata,
szívemben tavasz és nyár bujkál,
holnap hervadó szirmok hullnak,
mert nincs örök élet csak halál.
Ma hulló szirmok,holnap az sem,
hervadt virág, e fán száraz ág,
elhuzó darva hangja hallik,
csak nézek a távozók útán.
1966.
Szülővárosomban
Itt vagyok,hol egykor boldog voltam,
e városban annyit mosolyogtam,
születéstől, a férjhez menésig
utcáidat hányszor jártam végig.
Negyvenhárom év mult azóta már,
de te nekem a régi maradtál,
girbe-görbe útcák szerte széjjel,
éjszakáid sötétedő fénnyel.
Új épület van úgyan sok benned,
mégis megállt az idő feletted,
szép a tered meg az a Sugár út
ennél többre neked tán nem is jút?
Járok-kelek és nézek szerte-szét
valakivel talán szót értek még,
az én szívem a múltat keresi falaid közt megleli!
Előttem már szülőház a drága,
látom magam az anyám karjába,
most is érzem a szerető csókját,
hull a könnyem, de ne kérd okát!
Egy testvérem Etuka a drága
itten él és az egész családja.
a szívünk úgy, mint valaha régen
összeforrva gaz szeretetben.
Megleltem az ovodát a régit,
mintha látnám a Gizella nénit
és a golyát,amely ottán járt kelt
és sokszor a háztetőn kelepelt.
Elnézem a régi iskolákat
ott keresném a ok játszó-társat
s ha rálelek egyre vagy kettőre
repes a szív akkor örömébe.
Az emlékek sokasága zajlik,
mikor fejünk egymás fölé hajlik,
rágondolunk a boldog időkre,
sorsunk elszórt egymástól örökre.
Falaid közt az első szerelem
lángra lobbant csókját ma is érzem,
szerte foszlott e tavaszi álom,
gondolat volt,hogy valóra váltom.
Ez az első nem maradt meg bennem,
boldog késöbb egy másikkal lettem,
drága arca ma is előttem áll,
aki halott,de ma is szívkirály.
Megkerestem a temető kertet,
ott is szívem rokon szívre lelhet
apám,anyám,testvéreim sírja
bánatom a fejfájukra írva.
Elbúcsuzom tőled szülőföldem
a városom eltünik előlem,
a sok öröm és a bánat mellett
az új otthon ád pihenő helyet.
1966.
Tarka virágok
Virágok lelki virágok
hol lelhetünk most reátok
tiszta virág ma hol lehet
az ritkaság,ha rálelek.
Mindenütt tarka a virág,
piros,fehér,kék és sok más,
már mit tegyünk, miből vegyünk
hogy az életnek jót tegyünk?
E virágok a lelketek,
durván megrontott emberek,
töletek számon kérik ezt,
tarkán virágzott üdvötek.
1967.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése