Búcsúzás

Muló évek

Hetven év sullya vállamon,

terhét én érzem csak nagyon,

ezt ne is mondjam senkinek

a te kereszted csak tied.

Kinek a szíve sosem fájt,

az nem is élt vagy vegetált!

Óh már nagyon sokat éltem

néa boldogság járt velem,

de a szívem sokszor vérzett

egyért-másért ezt ne kérdezd!

Mostan is fáj lasan dobban,

talán egyszer végsőt lobban!

Nem is bánom, ha leteszem,

már a kereszt nehéz nekem,

hordozza ki ifjú szívvel,

most kezdi az életet el!

Kis unokák rajta,rajta,

székelyek és magyar fajta!

Éljetek ti boldogabban

ne legyen jajj soha abban!

mert a székely nagyra törő,

s bennetek van elég erő

az alapos jó munkára,

s ez az élet boldogsága.

1968.

Lebontják a házat

A házat lebontják, mely egymáshoz füzött,

amelybe nem is rég kénytelenség űzött!

Lebontott falakkal emlékek mulnak el,

hogy kik laktak itten senki nem írja fel.

Az emléket én viszem némán szenvedőn,

járok ki tudja hol,míg elhágy az erőm!

Halálod óta enyém volt itt minden,

de hol lesz otthonom mert kiüznek innen?

Szerető lényed szívembe vésve,

magammal viszem sorsom elébe!

Bármerre visz az ót engem,

tudom velem jösz az emlékekben.

Egyedül járok, de ketten megyünk,

Te és a volt szerelem, jár velünk.

Megfogod kezem úgy mint régen,

a csókod számon még most is érzem.

A házat lebontják, világon minden,

de én hozzád szeretnék menni innen!

1968.

Egyedül

Hozzád fordulok, hű árom drágám.

ne hagyj engemet ilyen árván!

Gyere le hozzám fogj a karodba,

s vigyél a saját otthonodba!

Fáj a szívem s nem merem mondani,

drágám könnyed értem fog hullani.

Szíved szakadna meg ahogy most látnál,

ogy nézek ki-ismét halottá válnál!

1969.

Játék

Játszik velünk az idő,

mint gyermek a labdával,

hitet, reményt temetünk

az élet mulásával.

Gyermekkor az boldogság,

pillangós, virágos ág,

elszáll, észre nem veszed,

hogy ifjú lett már a gyerek.

Az ifjúság lángolás,

szívük izzó tüz,parázs

csak vigyázni kell arra,

az alapot hogy rakja!

Mert, ha leng, mint a hinta

egyszer jobbra, majd balra,

néha feltör magasba

s lepottyan a talajra!

Búcsúzom

Harmincnyolc év telt el azóta,

hogy felléptem a pódiumra,

akkor könnyű volt, most oly nehéz,

a tanító vissza,vissza néz!

Kezdő voltam s azon a napon

gyermek szemek csillogtak nagyon.

Milyen lesz ez az új tanító,

mindegyik szem egy egy vallató?!

Kolozsborsa ! oh mennyi emlék,

ha lehetne még vissza mennék!

Megnézném a régi iskolát,

tanításból ott tettem vizsgát.

Fény szűrödött be az ablakon,

és boldog voltam akkor nagyon.

Boldog mert a vágyam elértem,

magyar gyermekeket neveltem.

Meleg volt ottan a napsugár,

éreztem ez lesz a legboldogabb nyár!

Igen szép volt szerelmes lettem,

és egy drága férj ült mellettem.

Sok idő telt el azóta már,

elhalványult a szép napsugár.

Búcsúzni fáj a kedvesektől,

az ártatlan gyermekseregtől!

Mégis elmegyek tőletek,

első osztályos kedvesek.

a szívem úgy fáj, most beteg,

de reám emlékezzetek!

Igazgatóm! szépen kérem,

ne törölje végképp nevem!

Emlékezés lajstromába

vegyen többiek sorába!

Kartársaim ti kedvesek,

legyen az " Isten " veletek!

Ha majd nyugdijba ti mentek,

talán már én nem is élek!

Szép iskolám " Turi téren"

ugy nézek rád ,ahogy régen !

Tőled végképp búcsút veszek,

könnyes szemmel integetek!

Igy búcsúzom mindentől el,

fizetek az életemmel.

A sok munkás évek után,

jó lesz a pihenés talán ?!

1961.

Egyedül

Magam vagyok Szebb volt jobb volt,

Úr és szolga Mikor zajgott,

Én egyedül Kacagástól

Kinek jó ez? Hangzott a ház

Gyáva nem vagyok , Régi idő hová lettél?

Csak félek félek. Ez nagyon fáj!

Mitől félek? Ugyan mi fáj?

Egy gondolat Mind a négy él,

Mar és tépdes. Csak nem velem

Ily egyedül miért élek, Egy itt más ott.

Gyermekeim, férjem, Utánok nagyon

Senki körültem! Fájon zokogok!

1952.

Viszontlátás

Egy pár rövid óra Négy tagból állt a kis család,

Ez a viszontlátás? Apa,anya és két kis lány.

Soha nem szokom meg A törzsön két erős hajtás

Az egyedül létet! Szívünkből lett, szívünkhöz nőtt!

Jön bekukkant és megy, Nevelgettem,babusgattam,

Hát már mindig így lesz? Bennük láttam a jövendőt.

Nem lehet ezt birni Tőlük mégis, hogy megváltam

Elpusztulok hidd meg! Magam vagyok búfeledten.

Mindenki kacaghat Unokáim kis szíveim,

Nekem hull a könnyem! Nagyanyátok mért nem láthat?

Jaj,hogy fáj a szívem, Miért vagytok ti oly messze?

Egyedül kell lennem! Nincs itt senki kit szeretek!

Magam vagyok ,fáj a szívem!

1952.

Csend

Ha csend borul az esti tájra,

Egy hű szív a párját várja.

És ezt a másik megérzi,

Száll felé a messzeségben.

Égi út ez én hű párom

Mindenem!

1958.

Nem lehet

Nem lehet mi nekünk

Egymás nélkül élni

A Te lelked keres,

ha nincsen melletted

hűséges kedvesed.

Nem lehet mi nékünk

Egymás nélkül élni.

Az én szívem is fáj,

ha szép is ez a táj.

de Te nem vagy velem.

1958.

Levél

A sok-sok kis levél

mind azt sugja nékem:

Te vagy az első és

útolsó szerelmem.

Első,hisz oly rég volt

midőn kéz a kézben.

Útolsó, mert most vagy

igazán szívemben.

1958.