Társasházunk volt. Igazából tanári lakás a szüleimnek. Még csak ketten voltunk az öcsémmel. Én szemüvegesként toporzékoltam és dobtam a fekete SZTK-s szemüvegemet az emeletről a csempére. Persze semmi baja nem lett. Magyar ipar. A testvéremmel versenyt bukfenceztünk a lépcsőn lefelé. Persze semmi bajunk. Télen hólapátolás. Néha még húsvétkor is. Akkor ez még , így ment. A közeli kis csalitosban bunkert építettünk , indiánost. Közösen a hason korúakkal. Közösen jártunk óvodába. Keresztanyám hatására kortársaim fogait húztam a mosdóban. A játékaink nagy része fémből volt és traktorgumiból. Mindenre felmásztunk. Minden gödörbe benéztünk és minden tetemet megmozgattunk. Az állatok körülöttünk voltak. Lovaskocsik közlekedtek a faluban. Még juhnyájat is tereltek az utcán. Utcán fociztunk. Artézi kút oltotta szomjunkat. Zsíros kenyér az étvágyunkat. Éjszakánként néha denevér szállt az olajkályhában. Egy nyilvános telefonja volt a falunak - kurblis- csak segélyhívásra. Távolságit csak a postán lehetett indítani. Még nem volt kötelező sorsjegyet árusítaniuk a postásoknak. Aki tehette bélyeget gyűjtött vagy sörös, üdítős dobozokat. A tehetségesebbeknek külföldi levelező partnerük volt. Számháború, grundharc. Hétfőn a sötétben a műszálas pulcsi adta az adást. A többi napon Öveges professzor trükkjei. Füstbomba pingpong labdából. Tankönyv ütőként. Ha más nem volt, akkor tenyérrel. Kisdobos nyakkendő, úttörő síp. Minden május 1-e kötelező. Más ünnepünk nem is volt. 40 forint nagy pénz. Fagyira és üdítőre a kocsmában a kuglisoknak bábut állítottunk. Építkezésről sörösüvegeket gyűjtöttünk visszaváltásra.S titokban hétvégén a Szabadeurópára táncoltunk a konyhában 1985-ben.
S most hogy ezt leírom egy laptopon, míg közben wi-fi jelen keresztül a TV- műsor megy a háttérben.Ha akarom gond nélkül utazhatok Európában. A telefonom vékonyabb, mint a pénztárcám- általában. Nem gond , ha templomba szeretnék menni. Az se, hogy milyenbe. Bármikor kaphatok útlevelet. S eközben ugyanabban a faluban vagyok, mint rég. Azóta eltelt jó harminc év. S talán csak álmodtunk és eközben csak egy dal szólt alfa hullámon a tudatunkban.
