2010. július 31., szombat

Köszöntök

Bucsú az iskolától

Amikor a gyermek kilép az iskolából,
örül, hogy már mehet.
S benne a vélt bántalmak
mind felgyülemlenek.

De év évre telik s az
iskolára gondol.
Nincs már szívében fájdalom,
jó volt a tanítóm.

Most én is kilépek
az iskola kapun,
Az én szívemben is
sajog a fájdalom!

A meg nem értés könnye
még szememben remeg.
Úgy megyek el innen,
ki vissza nem nevet.

De tudom majd,ha
évre év telik
Feltárul lelkemben a szép,
s arra emlékszik.

1960. Nyugdíjba vonulásom alkalmából.

Tél

Nem a hideg hozza telet,
ahogy hiszik azt az emberek.
Sok minden beleszól abba még,
hogy mikor jön hozzád el tél.

Tavasz, ha jön és nyilik a virág.
s csókba fogan sok szerelmes ág.
Akkor ,ha jön egy fagyos éjszaka,
megfagyott már a jövendő maga.

Peng a kasza, aratnak a gépek,
a nyár van itt érlel a természet.
Hol az aszály hamarább aratja,
ha napsugár korán elhervasztja.

Fázol ilyenkor, ha nincs is hideg,
legborzasztóbb,ha forró a teled.
Hiába süt ilyenkor napsugár
ha fenyeget sokhelyt az éhhalál!

Ősszel ha hullnak a falevelek
és velük távozik szerető hitvesed.
Akkor jött el igazán a tél,
szívedben zokog, süvit a fagyos szél.

Amikor madárhangot hallottál,
de neked nincs akihez szólnál.
Lásd ez a tél, a nagy kaszás maga,
hull rád a hó és megfagysz alatta.

1964.

Várakozás

Az özvegynek nincs barátja,
egyedül ül a nagy szobában.
És várja az ajtó nyilását,
tán végre valaki rátalált!

Az utcán járnak az emberek,
az ajtót senki sem nyitja meg.
A bánat az nem nagy vonzerő,
szórakozzon: ott a temető!

Gondok között ül még sokáig,
egy kis csapat jutott idáig.
Megnyitják az ajtót csendesen,
s a szoba már nem örömtelen.

Lány, veje, három kis unoka
szól- és a sírásnak már nincs oka.
Gyermek zajjal telik meg a szoba,
ennek vége csak ne lenne soha!

Telik az idő és haza mennek,
így lesz vége ismét az örömnek.
A jó a szép már minden elmulik,
várhat ismét egy új röm napig.

1965.

Névnapra vagy Születésnapra

Jó anyámat köszöntöm ezen a napon,
szeretettel öleli gyermeki karom.

A szeretet rózsáit szórom elébe
a szívemet ajándékul teszem kezébe.

Neveljen tovább is engem,úgy mint eddig,
huligán ne legyek csak sportoló mindig!

Legyen egészsége s boldogság kisérje,
szeretettel nézzen kedves gyermekére!

Gyermeki szívem sok-sok jót kíván,
áldjon meg az Isten édes anyukám!

1965.

Katókám születésnapjára.

Katókám születésnapodon kívánom,
legyen élted olyan jó,mint a szép álom!

Fordíts hátat minden rossznak és gonosznak,
csak odalépj ahol boldogságot osztanak!

Ne vedd fel a kesztyűt, ha más hozzád vágja,
virág hulljon feléd szeretet virágja!

Családod körében te legyél a napfény,
úgy nőhet gyermeked, mint a legszebb növény.

Boldoggá tegyenek, kikkel élsz örökké,
anyai kívánság, tartson mindörökké!!

1965.

Etuka testvérem névnapjára.

Etukám névnapodra gondolok,
neked sok boldogságot kívánok.

Legyen melletted párod, kit szeretsz,
ne legyen könnyes soha a szemed!

Látom gyermekeid asztalod körűl
s anyai szíved ezen mint örűl!

Kívánom egyedül ne légy soha,
legyen melletted a sok unoka!

Mit magadnak kivánsz, teljesüljön
és a szerencse melléd üljön!

Minden mi szép,mi jó veled legyen,
testvéri kivánság s úgy legyen!

Névnapodon rám is gondoljatok,
hisz én akkor csak egyedül vagyok.

De ezzel nem rontom kedvetek,
mulassatok, az Isten veletek!

1965.

Évikémnek, karácsony és névnapjára.

Évikém köszöntelek névnapodon,
szeret és ölel anyai karom!
Mint gyermekkorodban úgy érzem én,
gondolod és örömöd ma is enyém!

Szent-Györgytől az út igen hosszú volt,
a Balatontól messze van az Olt.
Én már sokszor jártam a Golgotát,
te meg most vívsz gyermekeidért csatát!

E harcból te győztesen kerülj ki,
hogy melletted ne sírjon senki!
Ne csak Éva napján örüljön a család,
s ne maradj egyedül,mint az édesanyád!

Szívemből kivánok mindenjót gyermekem,
ha családod felnő tied a győzelem!
Tiéd és párodé, ki megosztja véled,
hogy a gond ne legyen egyedül a tied!

Évike kislányod szintén nőjjön nagyra,
és az emberek közt példádat mutassa!
A hattagú család ünnepét köszöntöm,
szemük csillogása nekem is örömöm.

1965.

2010. július 30., péntek

Múlt idéző

Ovoda 1901 ben

Egy képet látok. Anya miért küldte
Egy kis lányt várok. ilyen időben?
Ott áll az utca Ki az útcára,
tulsó oldalán. az ovodába?

Csöpnyi kis szája Az ovonéni
sirásra görbül jó lélek érzi.
Reszket a lába, Csak a fekete varj
szemén felhő ül. Róza a dajkacsak az ne volna.

Fázik a szentem. Úgy fél töle,
Menjen, ne menjen? menne előle.
Pokoli hideg, Ám az csak fogja
szeme megrebben. S megkopogtatjabuksi kis fejét.

Lába nem enged, Na mért nem beszélsz?
jaj lehetetlen.
Egyet is lépni
nem tudna érzi.

1957.

Meg jól emlékszem annyi idő multán is, az ovodába négy jártunk testvérek,
de nem mentünk szívesen. Féltünk Róza nénitől, aki
igen sötét haju asszony volt és aki nem vitt neki ajándé-
kot, annak nem játékot nem adott, sem hintázni nem
engedte. Ezeknek a gyermekeknek mindig kopog-
tatta a fejét, nekem is. Juliska nővérem mindig
sietett előre, meg-megállt, hogy hívjon. Egy ilyen nagy
hidegben, mint most van nem akartam menni.

Házasságunk 33. évfordulója.

Mily sok idő, mégis kevés. Most meg jönnek az unokák,
Jóban, rosszban hamar telik Négy kis fiú, egy kicsi lány.
Sok baj,örömben volt részünk Mégsem vagyunk egyedül
Sokat sírtunk és nevettünk. Kilencen vesznek körül.

Néha a gond úgy ránk szakadt. Szól a hangjuk, száll az ének!
Nevetésünk mind elapadt. Verselnek és nevetgélnek
Kisleányunk ránk nevetett, Lassan-lassan meg is nőnek
Elkergette a felleget! Ha meg halunk ők még élnek.

Betegség jött egyre-másra Bánni, tehát csak azt lehet
Nem is telt már a sirásra Nem öröklik a te neved.
És jött a második gyerek, Málnássy és Ferdike
Hozott az is egy kis eget. Nem lesz köztük egyik se.

Nöttek szépen növögettek Ez azonban nem nagy hiba.
És már iskolába mentek. Lesz virág majd a sírunkra.
Kisértük is féltő gonddal Egy-egy szálat mindegyik tesz.
Éva, Kató mennyi sok baj! Ég velünk s a nagy Természet!

Öltöztetni, táncba vinni, Ezt a verset neked küldöm,
És a végén férjhez adni. Ha meghalok, itt e földön
Ahogy kezdtünk úgy maradtunk Kisérjen el jóban, rosszba
Harminckét év hátra hagytunk. Feleséged útóhangja !

1956.

Fel. Vicukához.

Hétfő este Várpalotán
Nagy a hó a Bakony hátán.
Összegyűl a gyerek sereg
A szánkóval neki ered!

A nagy dombról egymás után,
Ereszkedik le a sok szán.
Legutolsó egy kicsi szán,
Benne ül egy csöpp kicsi lány.

Fehér bőre , piros arca,
Olyan, mint a bazsarózsa,
De a keze reszket nagyon,
Egyedül hát nem hagyhatom!

Én is neki iramodom
Kicsi szánját megragadom!
Útunk végén megtorpanunk
Karjaimba fel is fogom.

1956.

Husvét.

Anyám ! mily nehéz volt néked a kereszt.
Tőled átvettük mi ,élő gyermekek.
Neked már könnyű eltávozátál tőlünk
A kereszt sulya rajtunk kik még élünk.

Életünk sírás, járjuk a Golgotát
A lélek száll könnyen felegeken át.
Minket a bánat földre húz szüntelen.
Anyánk Jézus mellett, már husvéti diszben

Nagypéntekre mindig husvét következik
De az én szívemben örök bú költözik.
Mert elvesztettem én a legdrágább anyát
Temetőbe sem kisérhettem el a koporsóját.

1957.

Ősz

Kinézek szobám kertre nyiló ablakán,
s a pompás szinek megigéznek.
Őszi szél hajtja felém a virágok
részegítő édes illatát.

Ma még szines virág édes illata.
Szívemben tavasz és nyár bujkál.
Holnap hervadó szirmok hullnak,
mert nincs örökélet csak halál.

Ma hervadó szirmok, holnap az sem
Hervadt virág:a fán száraz ág.
Elhuzó darvak hangja hallik,
s én nézek a távozók után.

1960.

Kacagj világ!

Kacagj világ, ha jól esik,
akkor is ha szíved vérzik.
Akkor is ,ha fáj az élet,
kacagás viditson téged!

Mit is ér a szomoruság?
Szomorú fűz ,vagy hervadt ág?
Kétség között csak lebegni,
soha egy jót nem nevetni?

Kacagj világ, amig lehet!
Mig a sírod el nem temet.
Mig az atom szét nem robban,
szíved is utosót dobban!

1960.

Mult és jelen

Harci riadó, örök átok
Ti átkozottak halál reátok!
Golyó süvit, a dob pereg.
Halomba hullnak halnak az emberek.

De ez csak volt.
A béke napja
ránk mosolygott
negyvenöt áprilisba.

Ma gép zakatól
és megy a munka.
Dalol a gép
s az ember rajta.

Öröm mámor
hát mi az itten?
Ha zug a gép,
hallgat az Isten?

Még zug a gép
hangja fülemben.
Bus dallamok
jutnak eszembe.

Henyél az úr s kacag a szája!
Az éhes népnek nincs barátja.
A gép a nép ma eggyé forrva
Igy élni jó, nem huz a porba!

1952.

A gép

A gép zakatol
formál és önt,
de ember és gép
most multat dönt.

A romot a várt
építi újjá,
hogy járj a földön,
mint egy érc király!

1952.

2010. július 29., csütörtök

Béke

Béke!

Elhangzott az Ige
és ti nem halljátok.
Titkon a hidrogén
bombákat gyártjátok.

Átkot vesz magára,
aki ezt cselekszi.
Az ember életét
elvenni így meri.

Katonák, el-el innen!
A béke napja közeledjen!
Mint tűzcsóva úgy gyuljon ki!
Világszabadság, örök béke!
Nem kell több fegyver, világ vége!
Csak három szó zengjen!
Béke!Béke!Béke!

1955.

Temető

Temető, oh de félek tőled!
Elmennék százszor is előled.
A csontkéz belém váj néha,
és odahuz a koporsóba.

Ember hát erre születtél?
A sorsod ez: nincsen mentség!
Hol a Megváltó, ki levegye
ez ősi nagy nagy átkot?!

Magad csinálod, készíted.
Atom, hidrogén bomba üt
a világon szerte-széjjel,
mert ölni készülsz nappal, éjjel.

S legyen tied az örök élet?
Ne kelljen halálnak-halálával,halnod?
Nem vagy jó, gonosz élted,
az üdvösséget elfecsérled!

1956.

Béke

Jól tudom, érzem meghalok,
de ezt még rátok hagyom.
A békéért nem harcolni kell!
A békéért élni,élni kell!

Élni munkálkodó boldog örömben.
Hazát megtartó kemény életben.
Békés családok csendes nyugalma,
legyen az élet legfőbb gondja!

Gyermek simogató boldog örömben
Észt boldogító munka közben,
Öleld a világot magadhoz.
Teremtő lelked békét hoz.

1957.

Természet

Eddig úgy mondották Isten.
Isten, ki az égben vagy!
Ma a természet ád nyugalmat
virágzó fák alatt.

Kinek köszönjem éltemet!
Ha nem neked jó Istenem!
Nyugalmam keresem,
légy természet velem.

1957.

Plátó és Szerelem

Plátó, óh hol vagy bús alak?
Megfakultál néhány év alatt.
Szerelmed már kinek példa?
Erkölcsrontó nap alatt, nem fogant.

Kis iskolás kölyök korban
hisznek neked még talán.
Ahogy nőnek kinevetnek,
maradj a kor őslakán!

Most másképp szól az ének.
Rád se nézzek? Minek élek?
Forrjon a vér! Élvezni kéj!
Legyen boldog mind aki él !

1957.

2010. július 28., szerda

Folytatás

Akkor jöjjön a folytatás. A következő kis kristály.

Élet


Míg élünk mindig szeretünk, A kerítésen túl mi van,
míg élünk mégis temetünk, kapaszkodol kíváncsian,
temetjük,akit szeretünk keresed,akit szerettél,
síratjuk,akit temetünk. akit régen eltemettél.

Míg élsz töviseken lépdelsz, Hiába üzöl álmokat,
habár megszúr rózsát tépdelsz, felejsd el a távozókat,
s ha nem érzed az illatot, legyen békés a jelened,
a kerítésen dobod át. a sok emlék az a tied!

1970.


Szeretnék egy verset írni!

Szeretnék egy verset írni Gyárakról és termelésről.
amilyet még soha senki, minden ember kenyeréről,
szívhez szólót valakinek, béke legyen világ béke
akárkinek,mindenkinek! fegyver bomba tüzre véle!

Magyar verset,de ám olyat, Lakást építs az embereknek,
mindenkinek utat mutat iskolát a gyermekeknek,
szeretetről s a munkáról, a szeretet békés csendjét
mindnyájunknak nyugalmáról. nagy boldogan emlegessék!

Rákóczi és Kossuth kardja
vegyem tollam példát rajta,
Petőfi és Ady mellett
szabadságról énekeljek!
1970.

Karácsony

Karácsony van máma, Ezen az ünnepen
szeretet ünnepe itt vagy fogadd tehát,
ez a szép fenyőfa hogy híven követed
emlékeztet erre. Jézus tanítását!

Jézus megszületik Csillog a fenyőfa,
Nekünk minden évben, alatta gyermekek,
fogadjuk mostan is örüljetek neki,
kellő ünnepségben! Jézus megszületett!

Jézus azért jött Karácsony és ünnep
erre a világra, akkor lesz tinektek,
hogy az embereket ha a szeretetben
a bűntől megváltson. forr össze szívetek!

1966.

Április

Tavaszra gondolok április,
látom kinevetsz már te is.
Borult szomorú a napod,
Játszod velünk a bolondot.

Vár tégedet nemsokára
dobunk a szemétkosárba!
Jön a május szebb napokkal,
visszatérő madarakkal!

Tégedet meg elfeledünk
talán nem is emlegetünk.
Madárcsicsergésre vágyunk,
attól lesz majd szebb az álmunk!

1972.

Sokaknak

Legyél ravasz,mint a róka,
szeretnek is angyal módra!
Igazat ne mondj senkinek
neked hisznek az emberek?
Szemtól szemben hizelegjél,
de hát mögött csak nevessél!
Némely ember úgy mulat
egymás közzé tüzet rak.
Sírni másnak is volna oka,
de nem érzi, mert ostoba
Ma neki hozsannát fújnak,
de egyszer ő is lebukhat
Akkor már ő sem nevet
a pokolba elmehet,
s nevetik az emberek.

nincs dátum


Az élettől csak annyit kértem
hogy boldogságban legyen részem!
Álmodtam egy nagy nagy szerelmet,
nem ismertem semmi félelmet!

Még diák voltam, s megérkezett
nem szerelem volt csak képzelet.
Hosszú időn s kétségek között,
.......redtem.

Még diák voltam és meglepett
a nagy szerelem megérkezett!
hízelgőn sok virággal szépen
nótás kedvel s könyvel a kézben.

míg közeledett s mosolygott folyton
szerelem boldogság gondolom.
de csak álmodtam,hogy ez szerelem
ahogy jött elmult,mint a fergeteg.

Igazán szerelmes akkor lettem
mikor a férfit megismertem!
kacagtam szívből könnyedén
örökre szeretem tudtam én

Napról

2010. július 27., kedd

Áldásos rendrakás

Áldásos rendrakás. Ez furán hangzik tőlem, mivel ezt csak ritkán szoktam elvégezni. Ezt se én kezdeményeztem. De mivel rengeteg könyv szerepelt az elpakolandók között , így szivesen vállaltam. Persze az első két órában talán többet lapozgattam a könyveket, mint pakoltam. Egyszer csak a sok könyv között egy elsárgult papírba csomagolt füzetre lettem figyelmes. A füzet elején egy paíprcsík. Szépen formált, dőlt írással rajta a felirat: Saját költeményeim és feltüntetve a szerző, dédnagymamám.
A dédnagymamám életének apró kis kristályainak gyűjteményei. Ami hirtelen most elém tárul. Sajnos emlékeim szerint életében nem találkoztam vele. A nagymamám után költöztek át Erdélyből még, amikor még lehetet a II.világháború idején. A dédi viszonylag könnyebben alkalmazkadott, mint dédnagyapám, akit jobban megviselt ez az áttelepülés. Ennél sokkal többet nem nagyon tudok róluk, majd igyekszem jobban utána járni. Addig is igyekszem majd minnél több verset feltenni. Szóval kezdödjék a füzet digitalizálása mindannyiunk örömére.

Ha én király lennék!

Ha én király lennék, Ha én király lennék,
igazságot tennék, igazságot tennék,
a dolgozók munkáiért az országban minden bűnöst
arannyal fizetnék. törvény kézre adnék.

Ha én király lennék, Ha én király lennék,
igazságot tennék, igazságot tennék
az életet az emberek minden derék,igaz embert
békében élhetnék. jól megjutalmaznék.

Ha én király lennék, Ha én király lennék,
igazságot tennék, igazságot tennék,
minden magyar honpolgárnak az emberek egymást tudom,
jó hajlékot adnék. jobban megbecsülnék.

Ha én király lennék, Ha én király volnék,
igazságot tennék, igazságot tennék,
szegényeknek,éhezőknek hogy országom itt a földön
friss kenyeret adnék. Mennyországgá váljék.

1970.
Jó pár évvel később, egy földrésszel odébb :D