Áldásos rendrakás. Ez furán hangzik tőlem, mivel ezt csak ritkán szoktam elvégezni. Ezt se én kezdeményeztem. De mivel rengeteg könyv szerepelt az elpakolandók között , így szivesen vállaltam. Persze az első két órában talán többet lapozgattam a könyveket, mint pakoltam. Egyszer csak a sok könyv között egy elsárgult papírba csomagolt füzetre lettem figyelmes. A füzet elején egy paíprcsík. Szépen formált, dőlt írással rajta a felirat: Saját költeményeim és feltüntetve a szerző, dédnagymamám.
A dédnagymamám életének apró kis kristályainak gyűjteményei. Ami hirtelen most elém tárul. Sajnos emlékeim szerint életében nem találkoztam vele. A nagymamám után költöztek át Erdélyből még, amikor még lehetet a II.világháború idején. A dédi viszonylag könnyebben alkalmazkadott, mint dédnagyapám, akit jobban megviselt ez az áttelepülés. Ennél sokkal többet nem nagyon tudok róluk, majd igyekszem jobban utána járni. Addig is igyekszem majd minnél több verset feltenni. Szóval kezdödjék a füzet digitalizálása mindannyiunk örömére.
Ha én király lennék!
Ha én király lennék, Ha én király lennék,
igazságot tennék, igazságot tennék,
a dolgozók munkáiért az országban minden bűnöst
arannyal fizetnék. törvény kézre adnék.
Ha én király lennék, Ha én király lennék,
igazságot tennék, igazságot tennék
az életet az emberek minden derék,igaz embert
békében élhetnék. jól megjutalmaznék.
Ha én király lennék, Ha én király lennék,
igazságot tennék, igazságot tennék,
minden magyar honpolgárnak az emberek egymást tudom,
jó hajlékot adnék. jobban megbecsülnék.
Ha én király lennék, Ha én király volnék,
igazságot tennék, igazságot tennék,
szegényeknek,éhezőknek hogy országom itt a földön
friss kenyeret adnék. Mennyországgá váljék.
1970.
Jó pár évvel később, egy földrésszel odébb :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése