2013. december 13., péntek

Újra szól





Újra szól a zene
belülről tör a felszínre
Papírra kell vettnem
őket különben elfeljtem

A csönd hosszú volt
s sötéten beburkolt
nem akartam , tudtam
áttörni a falamat

Apránként bontom most
is e újra éledő romot
átszűrődik rajta fény
eltölt az új remény

Hogy a munkát abba
hagynom nem kell tova
szállni a sötétséggel
leszámolni a restséggel

S mikor zene szólal
bennem éled a nappal
is rójam , vésem papírra
képeim ezreit zafírral

2013.10.30.



Elmúlik minden
egy bizonyos , hogy
elfogadni sose fognak

Lehettek tiszta , ápolt
büdős , piszkos
életem írányitani
akarják tudni vágyaim
álmaim korlátozni

Terelgetni jobbra - balra
míg fel nem megyek
vágóhídra önként
hajtom fejem halottas
ágyamra , hol ott
sem leszek nekik
elég jó

Amit éppen csinálok
az számukra gond
teher és bizonyíték
ím előttetek áll
az ellenség

S ha abba hagynám
akkor meg ím a 
lusta parázna 
ki lopja a napot
s ez vágyik nagyobbra

S majd e sorokat
míg róvom , addig
búzgon mondják
nem az én dolgom

Dolgom nem-e az
mit én annak tartok
Vagy ha nem
soha meg nem mondják

Őrületbe kergetni
buzgó , igaz embereket
az dívik ma , hogy
bizonyosságot nyerjen mi
csak gonoszak , lusták
mihasznák vagyunk

A hasznát csak ők
gyűjtik be s osztják
úgy , hogy hatalmuk
megmaradjon

Ártatlanul vádoltak
hullnak el sorban
s mikor én jövök
sorra a vádbeszéd
is ez lesz , amit írok éppen

Mentséget nem keresek
minek koholt egész
a terv beteljesült
Lehet volna másképp
csak beismerni kellett
volna a valótlant

Mert szemem , agyam
szívem , testem csak 
azt cselekedte , mit
helyesnek és igaznak vélt

Így meghazudtolni
önmagam nem tudom
de , hogy szabadon éljek
tudom nem engedik

Majd tűrhetem a sok
gáncsot , intrikát s
vándorolhatok majd 
sokat , mert megtűrni nem 
fognak
ideig - óráig
s meglátnak elfordulnak
megismerni tán csak 
később fognak

Csak szívem , lelkem
bírja addig a harcot
mert ők nem kívánnak
mást csak sarcot
abból húznak 
sáncot körénk

De most már nem 
harcolok tovább
teszem a dolgom
miről én azt gondolom
a többit meg majd
az okosok eldöntik.

Ágyő halál-élet
vár a sok teendő ,
amit amennyire tudok
majd beosztok

Míg lehet vele
addig leszek véle
s ha elmúlt hát
tova lépek.

2013.10.31. 

Kórházi magány




Kórházi magányom
foltot hagy a ruhámon
eszek , falok , habzsolok
adjon a bogyóból nővér
ha elég én majd szólok

Mindenki szajkózza baját
kifelé vagy befelé
de egy biztos már
nagyon unják a kaját

A napi rutinom
én is megtartom
ha akadályba ütközik
azt meg nem köszönik

Hajnali olvasás
befelé fordulás
kávé vagy teázás
az ötödiken panoráma
néha elég limitált

De itt az ihlett
általában megtalál ,
ha mégis tova száll
körbetekintek , bámészkodok
pihegek párnámon
kivárom míg kiürül
poharam s tovább
állok ismét magam .

2013.10.22.


Egy Nő




Ez a vers  hasonlít Esterházy Péter hasonló könyvére , bár ezt csak akkor vettem észre , amikor már javában írtam . Valószínű a kórházi kezelés hatására . Feltörtettek a régi olvasmány élmények . Vagy csak mostanra értettem meg miről szólt az a könyv . A hasonlóság miatt elnézést kérnék az írótól és az olvasótól is .




Egy Nő vagy száz
a végén ez lesz
a nagy talány

Egy Nő vagy száz 
sose döntesz
tied lesz a magány

Egy Nő oly mint száz
szemeibe tekintesz
magával ragad a tánc

Egy Nő oly mint száz
keblére tekintesz
magával ragad mit látsz

Egy Nő oly mint száz
keblére tekintesz
magával ragad mit látsz

Egy Nő oly mint száz
csípőjére tekintesz
magával ragad a ringás

Egy Nő oly mint száz
hajára tekintesz
magával ragad a lobbanás

Egy Nő oly mint száz
ajkára tekintesz
magával ragad a cuppanás

Egy Nő oly mint száz
az egészre tekintesz
magával ragad a láz

Egy Nő oly mint száz
egyet megkaptál
máris kéne mindahány

Egy Nő oly mint száz
ha másra tekintesz
menten kitöri a frász

Egy Nő oly mint száz
egyet pokolra küldesz
ellened jön mindahány

Egy Nő oly mint száz
ide-oda tekintesz
de ismerős már-e tánc

Egy Nő oly mint száz
bárhova tekintesz
mást nem találsz

Egy Nő oly mint száz
egyet istennőnek tekintesz
tied lesz mind a száz

Egy Nő oly mint száz
százat kaptál , de 
mindig egyre vágysz

Egy Nő oly mint száz
egy dolgot kíván
mindent amit meglát

Egy Nő oly mint száz
bárhova tekintesz
idővel nem kell más

Egy Nő oly mint száz
szívből tekints
s tiétek lesz a nász



2013.10.20.

Vénasszonyok



Vénasszonyok még megmutatják
pendelyük alatt is van
még erő , kirázzák onnan a
fényt mely beragyogja
múló őszt melyben kopaszodnak
a fák , kókadnak , száradnak növények
de az Élet még pereg
Hajnalban munkás seper
elhullajtott , szétázott leveleit
hatalmas fáknak s még
én csak futottam köreim
ők szorgosan hajoltak
talicskáik előtt feszesen
sercentek a vesszők
s gyűjtötték egybe a
múlás színes ékszereit

2013.10.17.

Kávét mára elhagytam
helyette hideg zöld teát
választottam , pedig a
terv az édes tejszínes fekete
tea lett volna melegen , forrón
s míg gőzölög mellettem
kiáradó illatát szívhattam
volna be orron . A gép
mely holnapra megjavul
így kap még egy esélyt
Hogy ihlett miképp jön
felém feketén vagy feketén ?

2013.10.17.

Félszegen futottam reggel
 a fény illant tova lengedező
leveleken s csillant fodrozódó
kósza tócsák felszínén
Imigyen suhantam
körbe - körbe agyamba
villantak filmek , képek
s néhol egy dallam
csenget belül tisztán
fogódzni belé , de eltűnt
hogy kaptam felé kevélyen
eszmélnem kellett , hogy
ez mind csak  tetszetős
múlt mállik , kopik elő
az igazi derű , hang és fény
mely többé már nem
lesz elvehető

2013.10.18.

Ezt az őszt szeretem én
mely fényben áraszt mindent
nem vakít , s ereje
is ildomos .

Szépen engedi a szelet
libbenni dér nélkül
keresztül - kasul
elhullott levelek
kergetik egymást
vagy szél rohangál ,
ezt nem tudni
de élvezi szabad játékosságát .
Hisz fodrozza a vizet ,
halmozz fellegeket ,
fodrosokat , pelyheseket , feketét
s ide - oda tologatja őket
a kék vásznon a kis pajkos .
Megpróbálja siettetni
a kimért fenséges
szürke bús sirámok érkezését .
Hamarosan be is köszönt Ő ,
s elfoglalja helyét , hisz a
dicső Nap is un mindig egy
helyen sütkérezni , nyaralni .
Így hát egy mást követik
Hölgyek és Urak .
Most Ősz Anyó vígan
borzol , hullámosít kedélyt
s lombokat , miközben
begyűjt
s halmoz télire .
Így hát be kell látnunk ,
a Természet sose lebzsel ,
szorgalmas munkájával
épít , rombol s gyönyörködtett .
S kívánjuk , hogy köztünk
barátság , kötödés s tisztelet
mindig kölcsönös s örök
maradjon ez evégre is .

2013.10.18.

Fásultnak érzem magam
e monoton méla szombaton
se fény , csillogás semmi glamour
csak tompa matt a táblán
ejteni csókot Sába arcán
ülni itt ábrándozva kábán
hogy hoz kávét teát főúr
az ötödikre , ha van elég zseton
boldognak érezném-e magam

2013.10.19 (a füzetembe persze 2015.-öt írtam)  úgy látszik közben egy kis időutazáson is részt vettem :)



2013. december 12., csütörtök

Tündöklő




Tündöklő pompázó színszoró
napkelték elmaradtak
jött helyette szürkés , rutin
hétköznapok biztos
sokáig ülnék én is fel -
fedezném 50 árnyalatát
pillanatnyilag fák búsan
pompázó színei tarkítják s 
eközben mit érdekel engem
szmog , autók zaja s
ez a mindent beborító szilárd
szürkeség , elvéle , hisz
ez csak káprázat lelkem 
vidám és pompás színek
tobzódnak benne hallomra
így egy kis kávé mellett nézem 
a múlást kint , míg 
építkezek itt bent 

2013. 10.10.

szokott szertartás reggel
a kávé már langyos
futurisztikus telefonom
adatai szerint a nap
felkelte már elmúlt
s se fény , se tündöklő
színek csak monoton
egyhangú bárgyú szürkeségben
szél lengedez s engedi
tova múló sárga leveleit

2013.10.11.

Kivételesen megvártam
míg felhők mögül a Nap
ragyogó orcájával rám
tündököl és arany pázmánnyal
borítja testemet lelkemet
ahogy egyre fényesebb
illannak tova fellegek
körülötte csak gyógyító
fény tiszta kékség
ebben időzök még  jó
darabon majd én is
tova tűnök szórni
kölcsönzött fények báját

2013.10.12.

Albion ködében vágtattam
keresztül , szívem körül a súly
lassan tűnő

Lépteim büszkék súlyosak
elillant fiatal szökellő
léptem szertelen suhant
réten , fák közt , bokrok fölött
Most őszi ködnek kell tájra szállni
lépteim s magam észrevétlen 
elillanjak vad kopók elől

2013.10.13.

Délcegen szórja sugarait
a reggeli Nap , míg
felhők fátylai halványan
folynak szét égbolton
Ereje már nem túlzó
épp kellemesen bizsergeti 
sejtjeim apró részeit
feltölti s élteti őket is
hisz szarkák és madarak
útba igazodván vígan
repülnek s keresik helyüket
viszik a híreket , cserébe 
ízletes magok a jutalmuk 

2013.10.14.

Hajnali jelen Lét
kimaradt megszokott helyemen
a nap már magasan jár
az apró arany lemezek
csörgedezve rezzennek
lengő szélben a fákon
felhők vatta gombolyagként
úsznak át az égen
s bent szürcsölöm
utolsó kávéim egyikét
ha feltételezésem helyes
remélve a jövőben is pirkadatkor
itt lehetek , még szavatosságom 
engedi .

2013.10.15.

Tegnapi derűnek ma
bús eső cseppjei koppannak
kávémnak utolsó cseppjei
lázítják vérem s sejtjeim
mielőtt lángra lobbanna 
abba hagyom fogyasztását
testem lelkem is
ekképp kívánja
de ez nem lesz 
reggeli vers írás kárára 

2013.10.16. 

A kis nagyszakállú
varázsló összekötött bennünket .
Az óriás törpe körbe
zárt minket .
Az igaz kuruzsló
mérlegre helyez bennünket
S mind a hányan vagyunk
élni , szabadulni , egymásra
találni s fejlődni vágyunk .
De hogy ! A negyedik 
varázsló fejére állít , körbe
lép , szól , avatkozik , mire
elkészülnénk a feladatunkkal , s
eközben tanít , okít délcegen
bár tudjuk azt a másik
 háromtól lopta el , s úgy
osztja , mint sajátját .
Így marad e játék
dicsérni és félni a hármat
míg néggyel cimborálni
s tartani tőle , hogy 
mikkor ad ki a háromnak
hogy légy cimborájuk s 
ők játszadoznak véled
míg többiek szemében
nem leszel más , mint
rút , ostoba , csalfa , hamis
ellenség s míg így tovább
egészen megunásig , majd
repülsz kivetve szemétdomb
magányra s kotorászod
széthullott életed , ami
már elreppent s tennéd
te is ha szárnyaid meglelnéd
fonalad mely a küzdelem során 
elhullott.

2013.10.16.



Egy újabb



ismét reggeli megszokott
kávé helyemen hideg
kövezettel előidézett
türemkedő aranyeremmel
várom egyre később
őszi napfelkeltét érzem
elrontottam ma magam
túlerőltetett erőfeszítés , duzzadó
aranyér feszített nyakfájás
csak nem borús ma az ég

2013.10.09.

várnak még míg szarka csen
a tetőzeti kavics ágyból számára
érdekes szemeket , hol gaz
fonnyad szárad esetlenül
figyelve , hogy Gergő ül
kávét kortyolva szótlanul

2013.10.09.

Hajnali





Hajnali pírt várva
szokott helyen egy 
kis kávé mellettem
kémlelem ég színei
Mit ad ma az
Operátor a Képernyőre ?
Pinkbe hajló arany 
futattással elkent
széles maszatok
néhol tördelve türkiz
kékkel felül fodrosított
láng tarajokkal
Tán klasszikust idézek
szél tán ma nem 
lesz , oly kevélyen , hisz
vöröslik az ég bár
Illés sem jön szekerén
s Aranyló korongot se 
húz maga után a 
felhők mögött

2013.10.08.

u.i.

viszont lángoló Főnix feszítve szárnyát
suhan s mutatja a helyes írányt
bár lehet Turul , Griff , Garuda , bár mi
más , de szárnyal fényesen az egyszer
bizonyos

A rákövetkező reggel




bíbor palástja oszlik égnek
friss kávé ébreszti nyelvemet
reggeli mozgás után békésen 
tekintek ébredő nap
után vágyakozva a mára
reményre , gyógyulásra , tavaszra
nyílik szívem rózsája

2013.10.07.

bíbor , rubin , vér , arany
kendőzött lila mely
játszva fut tova az égen
s karistolja egy fa , kémény vagy
füst mely szürkén pöfékel
arany pázmák közt
őszi reggelen

2013.10.07.

kávémmal mely ritka pillanat
magányban ücsörgök a kövön
pszichiátrián szürcsölök kortyokat
gépi capuccino mondhatni
csak csínjával , hogy lassan 
libbenjen a pillanat
színek kavalkádja átjárja 
testemet lelkemet

2013.10.07.


A kórházban eltöltött idő



alatt . Nem nagyon lehetett kimozdulni . A barátnőm is rendszeresen meglátogatott , de ezen kívül csak a terápiás foglalkozásokkal , olvasással és mikor már volt egy kis erőm , akkor a lejjebb közölt módon - testedzéssel töltöttem az időm nagy részét . S reggelente felmentem az ablak melletti kis párkányra ott leültem és rendszeresen írogattam  , ami eszembe ötlött . Így úgy gondolom , hogy ezeket a verseket megosztom , hisz nem lenne fair a dédnagymamámmal szemben , ha csak az ő verseit tenném közkincsé . Ezért az elkövetkezőkben , a kis füzetemből ideírogatnám az ott leírt verseket . A legtöbbjének nincs címe . Lehet , hogy a későbbiekben viszont lesz . Ezért , ha van bárkinek kedve címet adni nekik a kommentekben nyugodtan megteheti . Könnyen lehet , hogy pont azok közül fogok címet választani . Így hát jöjjön az első, ilyen bejegyzésem . Ja közben felforrt a víz a konyhában , így kirohanok oda - aztán folytatom .  Akkor következzen az első , ami ott íródott .



elmegyógy kórház
tetején edzem
testem felkelő nap
sugarában " Linda"
sikolyom a belsőm 
de csönd honol 
csak szellőző duruzsol

s némán pihegek
vissza elfekvő helyemre
hol hajnali tisztálkodás
mossa belőlem éktelen 
foltokat tisztára

hol édes illat leng 
folyosón , akár egy sztúpa 
körül sejtelmesen illan 
elmém gyógyul ha 
körbe ér ez tán valaha .

2013. 10 . 06 .