Tündöklő

Tündöklő pompázó színszoró

napkelték elmaradtak

jött helyette szürkés , rutin

hétköznapok biztos

sokáig ülnék én is fel -

fedezném 50 árnyalatát

pillanatnyilag fák búsan

pompázó színei tarkítják s 

eközben mit érdekel engem

szmog , autók zaja s

ez a mindent beborító szilárd

szürkeség , elvéle , hisz

ez csak káprázat lelkem 

vidám és pompás színek

tobzódnak benne hallomra

így egy kis kávé mellett nézem 

a múlást kint , míg 

építkezek itt bent 

2013. 10.10.

szokott szertartás reggel

a kávé már langyos

futurisztikus telefonom

adatai szerint a nap

felkelte már elmúlt

s se fény , se tündöklő

színek csak monoton

egyhangú bárgyú szürkeségben

szél lengedez s engedi

tova múló sárga leveleit

2013.10.11.

Kivételesen megvártam

míg felhők mögül a Nap

ragyogó orcájával rám

tündököl és arany pázmánnyal

borítja testemet lelkemet

ahogy egyre fényesebb

illannak tova fellegek

körülötte csak gyógyító

fény tiszta kékség

ebben időzök még  jó

darabon majd én is

tova tűnök szórni

kölcsönzött fények báját

2013.10.12.

Albion ködében vágtattam

keresztül , szívem körül a súly

lassan tűnő

Lépteim büszkék súlyosak

elillant fiatal szökellő

léptem szertelen suhant

réten , fák közt , bokrok fölött

Most őszi ködnek kell tájra szállni

lépteim s magam észrevétlen 

elillanjak vad kopók elől

2013.10.13.

Délcegen szórja sugarait

a reggeli Nap , míg

felhők fátylai halványan

folynak szét égbolton

Ereje már nem túlzó

épp kellemesen bizsergeti 

sejtjeim apró részeit

feltölti s élteti őket is

hisz szarkák és madarak

útba igazodván vígan

repülnek s keresik helyüket

viszik a híreket , cserébe 

ízletes magok a jutalmuk 

2013.10.14.

Hajnali jelen Lét

kimaradt megszokott helyemen

a nap már magasan jár

az apró arany lemezek

csörgedezve rezzennek

lengő szélben a fákon

felhők vatta gombolyagként

úsznak át az égen

s bent szürcsölöm

utolsó kávéim egyikét

ha feltételezésem helyes

remélve a jövőben is pirkadatkor

itt lehetek , még szavatosságom 

engedi .

2013.10.15.

Tegnapi derűnek ma

bús eső cseppjei koppannak

kávémnak utolsó cseppjei

lázítják vérem s sejtjeim

mielőtt lángra lobbanna 

abba hagyom fogyasztását

testem lelkem is

ekképp kívánja

de ez nem lesz 

reggeli vers írás kárára 

2013.10.16. 

A kis nagyszakállú

varázsló összekötött bennünket .

Az óriás törpe körbe

zárt minket .

Az igaz kuruzsló

mérlegre helyez bennünket

S mind a hányan vagyunk

élni , szabadulni , egymásra

találni s fejlődni vágyunk .

De hogy ! A negyedik 

varázsló fejére állít , körbe

lép , szól , avatkozik , mire

elkészülnénk a feladatunkkal , s

eközben tanít , okít délcegen

bár tudjuk azt a másik

 háromtól lopta el , s úgy

osztja , mint sajátját .

Így marad e játék

dicsérni és félni a hármat

míg néggyel cimborálni

s tartani tőle , hogy 

mikkor ad ki a háromnak

hogy légy cimborájuk s 

ők játszadoznak véled

míg többiek szemében

nem leszel más , mint

rút , ostoba , csalfa , hamis

ellenség s míg így tovább

egészen megunásig , majd

repülsz kivetve szemétdomb

magányra s kotorászod

széthullott életed , ami

már elreppent s tennéd

te is ha szárnyaid meglelnéd

fonalad mely a küzdelem során 

elhullott.

2013.10.16.