bíbor palástja oszlik égnek
friss kávé ébreszti nyelvemet
reggeli mozgás után békésen
tekintek ébredő nap
után vágyakozva a mára
reményre , gyógyulásra , tavaszra
nyílik szívem rózsája
2013.10.07.
bíbor , rubin , vér , arany
kendőzött lila mely
játszva fut tova az égen
s karistolja egy fa , kémény vagy
füst mely szürkén pöfékel
arany pázmák közt
őszi reggelen
2013.10.07.
kávémmal mely ritka pillanat
magányban ücsörgök a kövön
pszichiátrián szürcsölök kortyokat
gépi capuccino mondhatni
csak csínjával , hogy lassan
libbenjen a pillanat
színek kavalkádja átjárja
testemet lelkemet
2013.10.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése