Elhagyottan

Máriának

Mária én husz évesem

lelkem Te nálad keresem ,

és hogyha majd azt meglelem ,

akkor se feleselj velem !

Mert ha Te husz én száz vagyok

fejemen Glória ragyog ,

tiszteld bennem az éveket ,

én sem bántom a gyermeket !

Husz évvel te még gyermek vagy ,

lám a különbség igen nagy ,

fiatal vagy öreg legyél ,

velem összehozott a szél !

Vihar már ne kergessen el ,

együtt megyünk a Holdra fel ,

hozunk onnan egy kis mintát ,

abból gyurunk holdrakétát .

A husz évvel ne játszodjál ,

nehogy hamar elhervadjál !

Szeretem humor érzéked ,

a száz évem legyen veled !

1971.02.19.

Fodrászat

Fodrász mester Kosuth útcán

bejárat az utcajtóján .

Cégjelzés az ablakában

egy egy nőfej képmásában .

Szabó úr a női fodrász

nála csakis hölgyeket látsz .

Van három alkalmazottja ,

dolgozni őket mozgatja .

Két Marika egy Valika

forognak , mint gyors karika .

Kedves vendég mossunk hajat ,

kenek is , rá egy kis vajat !

Jön aztán a csavargatás ,

s búra alatt a szárítás .

Végre elrendezik szépen ,

kész a hajad mindenképpen !

A főnök úr beinkasszál

borravaló is készen áll .

Szép karácsonyt kívánok

Isten áldjon munkások !

        A viszontlátásra !

1970.12.22.

Gondolat

A gondolat , mint a villám

                      ugy szalad ,

messze cikázik megáll

                           elhalad .

Kis idő telik ijesztő

                       hangot ad .

azt hinnéd tőle a szíved

                    megszakad !

életünk ilyen villámlás 

                          rohanó

és futunk szaladunk mint a

                          robogó .

Életünkben megállás mért 

                        nem lehet

hisz aki megáll jajj annak ,

                    mert beteg !

A beteg gondolat már nem

                            is cikáz ,

csak elmereng és magával

                          úgy vitáz .

Én is szaladtam futottam 

                         mi végre ,

hangtalan rátalalok a sír-

                      veremre !

1971.06.12.

Elhagyottan .

Egy pár röpke perce az örömnek

amig szeretteim körül vesznek ,

azután nincs senki kihez szóljak ,

az anya mindig magára marad .

" Látó szemem " a messzibe néz ,

visszavárón a két gyermekét .

A csend oly néma , oly szegény ,

minden fénytelen , ha nincs remény !

Hiszek Istenben , hogy  ő velem van ,

Égre nézzve vigasztalom magam :

Talán nyugodtabb lesz az éjszakám

vigasztaljon meg az esti imám !

Jézus nevével lehajtom fejem ,

álmomban bánatom elfelejtem !

1971.08.10.