Látomás

Karácsony és béke

Milyen szép a karácsonyfa ,
a szeretet hírmondója !
Kicsik , nagyok körül állják
egymás kezét szorongatják .

Elkezdik a szép éneket
Krisztus Úrunk ma született .
Mindenkinek örömére ,
békességes szeretetre .

Mennyből jött Ő ti hozzátok
a békére vigyázzatok !
Istentől hoz üzenetet ,
egymást híven szeressétek !

Jézus maga a békesség ,
háborúról szó ne essék !
Karácsony a legszebb ünnep ,
a szívedben ünnepeld meg !

1970.11.20.

Látomás

Ma a béke , a szeretet ünnepén
egyedül morzsolom kenyeremet én
Gyermek ! nem tanultál emberséget ,
így egyedül hagyod ki felnevelt téged ?
Ma mindenkihez szólnak egy jó szót ,
Csak nekem szánnak nyolc éve koporsót !
Mindent megértek én amit lehet ,
békésen hordom kinszenvedésemet .
A multat elfeledni nem tudom ,
jelent , jövőt mi végre hordozom ?
Nemrég egynek én voltam mindene ,
most senkinek nem vagyok semmije
Ez hát az ember sorsa e " Földtekén " ?
A bünbeesésért duplán fizessek én ?!
Az égre nézek csillag fénylik ott ;
lám egy anya sír , ki ott is elhagyott !
Fülembe cseng jó férjem beszéde ,
akinek családja volt a szeme fénye !
" Nem leszel magad , ha eltávozom innen ,
Éva , Kató és veled lesz az Isten ! "
A szeretet napján most én veled vagyok ,
nyugodj meg kedvesem , ne sírj és ne zokogj !
A csillagsugár int , látomásnak vége ,
hullatom könnyemet le az " Anyaföldre " !

1972.12.25.

Aranylakodalom

Az " Arany Diplomámat még megszereztem én ,
az " Arany Esküvőt " véled el nem tölthetném .
Egykor pedig ez volt mind kettőnk vágya !
Oh mért hiusúlt meg szivünk édes álma ?
Mikor megfogtad kezem ott a templomban :-
" Szereted ? - Szeretem " mondtuk nagy boldogan .
Életünk negyvenkét évig igaz szeretetben ,
és boldogan készültünk ez ötvenedikre !
Hittem a kezed még most is megfoghatom ,
Áldásért hozzád megyünk szép szülővárosom !
A szép álomnak vége lett ezelőtt nyolc éve ,
amikor tőlem elvittek ki a temetőbe .
Beteg lettél . Élted az nap befejezted ,
de útoljára még megfogtad a kezem .
Ott volt a két lányunk s te hozzájuk szoltál ,
" Itt marad anyátok legyen gondotok rá ! "
A drága fejedet én megsimogattam ,
ne busulj apukám , jobban leszel holnap !
A nagy " Úr" szólított s jött a halál érted ,
én megordítottam " Ne vegyék el tőlem ! "
Elvitt " Ő " a kegyetlen , azóta síratlak ,
nem jöhetsz már vissza , hiába is várlak !
A férjet ki enyém volt , elvitte a halál ,
most lakodalmat magam tartsak talán ?
Oh nem , nem egyedül , véled tartom én ezt
s megfogom , mint akkor szerető jobb kezed !
Itt vagy velem most is , e sorok mutatják ,
képed a kezemben s könnyeim záporát két szemem ,
e képre hullatják !

1973.1.13.

Élet

Kétszer éltem itten veled ,
és nem tudok rólad beszélni ,
belém folytod a szót mindig ,
érzem , nem lehet így élni !

Látlak távol , messze tőlem ,
én mennék hozzád , de nem lehet ,
elindúlok , megfognám kezed ,
jaj de oly hideg , most mit tegyek ?

A szívem már régen sajog ,
s azt gondolom még látlak én ,
óh de sötét szem világom ,
csak szívemet nyitom zárom !

Végre a szívemet is bezárom ,
futok útánad régi világom ,
téged kereslek szüntelen ,
e földön helyem nem lelem .

1975.05.10.