2016. december 27., kedd

Végre megtaláltam a kötetemet. S így úgy döntöttem , hogy digitalizálom az eddig benne lévő tartalmat. Akkor hát következzenek ezek a régebbi írások.


1.
       Keserű méz, ami bennem él,
       mert nem vagy az enyém
       de a Keserű Édes lesz
       ha viszonzod ezt
       a szót Szerelem

2.    sárga, kék és szív mi megfogott,
       és vonz E lány felé
       tőle Ritka , mikor rám mosolyog,
       akkor A lelkem is
       rózsabokor tűzben felragyog

3.    Rám- szakadt az ég
       mikor előttem suhantál
       vízbe léptem, hogy
       végre rám figyelj

4.
       Bennem is gyémánt lakozik
       csak kell egy kalapács,
       hogy a követ körülötte
       széttörje.

5.  
       Ha látok mindig téged látlak.
       Ha hallok mindig téged hallak.
       Ha várok mindig rád várok.
       Ha beszélek mindig rólad beszélek.
       Ha álmodok mindig rólad álmodok.
       Ha gondolok mindig rád gondolok!

6.
                         Egy álom


         Hánykolódtam , forgolódtam
        testem 2 méter széles fekhelyén
        Egy varázsütés s álmodtam
        nyál csordult orcám szélén

        Lila volt a táj, s amit láttam
        egy lány hívott, én meg szálltam
       Ő állt az erdő sűrűjében
       szerelmünket fába véstük mélyen

       Új kép tűnt fel előttem
       fölöttünk felhők suhantak
       rám gondolt , én öleltem
       köröttünk szellők szaladtak

       Traktor dübörgött
       a harang is már delet ütött
       ezen az éjszakán vele voltam
       akkor is rá gondoltam.

7.

                      Piros, Sárga, Zöld

 
         Itt vagyok a szigeten

         Jamaica , Reggae, Trenchtown
        A raszta Marley erről is énekel

         Szeress és ne háborúzz
         szóljon a dob: tam-ti-tam,
         tam- ti-tam, tam-ta-tam
       
        Ez a forró sziget, hol nincs gyűlölet
        gyere ide, fond a hajad
        öleld az afro csajokat
        és megtalálod önmagad

        Ez Jamaica minek szolgenje
        élj vidáman, gyűlölet nélkül

       Imádom az életet raszta vagyok

1996. júniusa


8.


              A  Robbanás

      Felhők gyűltek
      részecskék zúgtak, búgtak
      növekedtek és csak nőttek
      egy érintésre szét robbantak

      A robbanás ütött, vágott
      zúzott ököllel és " becéző" szavakkal
      zúdítottuk egymásra a sarat
      könnyek fújták el a nagy vihart

     A vihar utáni csendben
     nyakig álltunk a sárban
     ha akarjuk
     közös erővel eltünthetjük

    Nemsokára napsütés várható ?

1996. okt. 16.

9.

        Megláttalak téged
        a gondolataim áttörték a gátat
        most körülötted járnak
        egy szív alakú pályán

1996. nov. 3.


10.

               Itt vagyok  Fehérváron
               egy piszkos megállóban
               várom kilenc órás buszom
               hogy végre beálljon

               A reklámtáblák halvány fénye
               világítja meg versemet
               melyekről " gyönge " nőknek
               teste elgondolkodtatt
               Mi lehet a barátnőmmel
               innen 25 kilométerre
           
              Egyedül vagyok itt úgy érzem
              De nem hiszem !

              Nem messze innen egy padon
              ordibál hangosan egy részeg fazon
              Bassza meg ez a kurva kormány
              miattuk kerültem ilyen mélyre

              a sikátorban nyöszörög
              a cigány kurva
              mert stricije megrúgdalta
              mert kevés pénzét adni nem akarta
 
              Elülők gyorsan máshová
              pedig még csak nyolc óra van
              fontosabb testem épsége
              mint e hely kényelme

1996.nov. 16


11.

           Volt egyszer egy bál
            hol jól berúgtál
            így hát néha megszűnt
           számodra a világ

           A zenére össze- vissza
          járt a láb

          meg a száj is
          így mondhattál
          olyant
          amit nem akartál

          Röhögtél
          Röhögtek rajtad
          Te röhögtél, mert ők féltek
          ők irigykedtek, mert Te megtetted
          amit ők nem mertek

          Ez volt egy bál
          hol jól berúgtál !

1997.feb.17.

12.

             Ha üzenetet kapsz
             érzelmekkel telit
             névtelenül
             oldalad furdal
             kíváncsiság

              Ekkor hajtasz fel a
             dombra
             majd meglátod
             az út végét
             és zuhansz
             a közönyösség felé

             mivel tán
             egy új téglát
             raksz a falba
            körém .

1997.feb. 20.

13.

            Te vagy a
            Kínai Nagy Fal
            akihez közel kerülve
            nagysága megijeszt
            áthatolhatatlan nagy fala
            De az ember
            küzd és bízva bíz
            ezért próbálkozik ott
            hol csak néhányan átjutottak.
            Hogy bukjon vagy
            megdicsőüljön s tán
            elmerüljön

1997. feb. 20.


14.

           Búcsúzom a Szerelemtől
           mint ősszel az ágtól
           a levél
           mely tavasszal újra
           kinő
           és reménykedik, hogy
           tavaszi fagytól nem
           sorvad el hamar
           s ott lészen majd
           a virág mellett,
           hogy óvja és védje

         (  De szeretnék levél lenni
             hogy óvjam
            nap égető fényétől
            s tápláljam e fény átformálásával
           az én virágom )

1997.feb.26.


15.

Az Élet tengerén
minden ember
lovagol a hullámján

Van hullám
mely édes vagy keserű
magas vagy apró
mégis egyformán szüllettek

Gyorsvonatként
száguld minduntalan
fölöttünk a Nagy Kaszás

Van , hogy oly magas
a hullám
hogy elkap a Halál

Ekkor csapodék
sziklának a hullám
s ott fekszik a hullám
kihűlten a part mentén

1997.feb.28.

     
 16.


          A zúgó kék tenger
          hullámját hajtja
          a partnak
          A sziklának ütközve esik
          szét hófehér
          halott habbá
          Itt a szikla nagydarab
          repedések futnak fel
          rajta
          de fent megállnak
          hol áll a mahagóni
          amit környezete pusztít
          mégis túléli a ritkán
          jövő esővel
          Azt hiszi
          pedig az eső összefog
         a repedéssel
         így töri a sziklát
         darabokra alatta
         ég, víz, szikla
              ég  víz
              szikla
        ezt már csak érzi
        ő is tudja
        Ott vannak az évgyűrűk
        ketté tört testén
        évgyűrűk közt mennyi seb
        hogy lehet.
       segíteni rajta már
       nem lehet
        Tenger viszi messze-messze
        hol magjából kinő egy
        csemete
        Ez volt a magányos fa mese

1997.márc.6.


17.

          Turistabusz halad
          át a völgyhídon
           Buddha papjai
           az utasai

          Szép a kilátás
          szólt egy ifjú csuhás
          a busz megállt
          de nem a kilátásért
          hanem két lélek
          búcsúztatásáért

         Melyek összefonódva
         repültek
         az ég felé

1997. márc.14.

18.

            Van egy jó - akarom
             meg egy jó takaróm
             betakar a takaróm
            néha a jó akarom
            is.

           Ilyenkor fájlalom az arcom
           egyik felét
           és oda tartom
           a másik felét
           mert a jót- akarom
           így gondolom.

1997. márc.


20.

           Ni,ni egy kés
           pengéje éles
           fel akarja fedezni
           a csuklón az ereket
           melyek vadul száguldnak
           és mérgezik lelkemet
           időtlen-idők óta
           mostanáig.

1997.márc.20.

21.

            Itt a testem
            ott a lelkem
            egy fellegen

            Így szemlélem
            magam-magam
            tisztes közelségben
            ez így jó nekem

           mer' ha találkoznak
           bennem
           darabokra szednek
           két felé engem.

1997.márc.20.

22.

           Szemlencsém domborodik
           tekintettem eltűnik
           gondolatom szárnyalik
           egész a végtelen határáig
           aztán vissza szememig
           ez történik addig
           míg szabad álmodozni
          majd parancs hangzik
          köteles vagy visszatérni
          ez szívből utáltatik
          kedvem s szabadságom így szökik
         ily embertelen tettektől.

         Csodálkozol? Hisz
         egy embertelen világ
         rejtett kínzása ez.

1997.márc.20.

23.


           Nicsen apám, se anyám
           felhasználtak aljasul
          a másik ellen
          mocskosul

           s követelték szeress jobban
          hisz én vagyok az anyád
          hisz én vagyok az apád
          megpróbáltam
          nem jött össze
         megszűntek számomra
         mer' ilyen önző állatok
         így hát
         Nincsen anyám, se apám

1997.márc.20.

24.

           Zöld erdőben jártam
           haza nem találtam
           sokat sétáltam
           kék ibolyát találtam

           ibolya hervadozott
           ezér' meglocsoltatott
           majd nyúllá változott
           piros tojást osztogatott.

1997.


26.


          Sírtam, mikor megszülettem
          Sírtam, mikor fájt valami
          Sírtam mikor meghatódtam
          Sírtam, nevettem
          Sírtam, mikor valami elveszett
          Valami most is elveszett
          Nem tudok Sírni

1997.ápr. 29.

27.

             Jártam egyszer
             a Déli- parton
             úgy Siófok táján
           
             Akkor úgy merültem
             a tó kék vízébe
             ahogy régen a szemedbe
             néztem. Boldogan.

             A víz is úgy csobbant
            ahogy hajad illata szétterült előttem
            mikor az válladra omlott le

            És az égre néztem
            hol láttam a két felhőn átszökő napsugarat
            és benne mosolyodat
            Igen, a tiédet, te Csopaki lány.

1997. július


      
Ezek voltak a középiskolás éveim alatt írt próbálkozásaim a versek területén.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése