Beszédes fák közt
Egy mohás kövön
Ülök és hallgatom
Ahogy a fény átragyog
Lombok, s rom megmaradt kapuján
A zöld és arany árban
Oly édes még a holló károgás is
Elnyel a vadon, a régmúlt jelenje
Ahogy a fény átragyog
Időtlen kapun lépek
Tovább befelé, míg
Zöld és arany
Körbevesz
Ahogy a fény átragyog
Időtlen térben élvezem
A pillanat öröklétét
Hogy egy vagyok
Ahogy a fény átragyog
Suttogó fák közt
Egy vagyok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése