Évfordulók

Házassági évforduló(Nélküled)

A negyevenharmadik telet

nem érted meg édes.

Ez évfordulonk lett volna,

házasságunk végett.

Január tizenhárom, péntek és hideg

amikor kötöttük a házassági frigyet.

Ma is január tizenhárom szerda,

szélvihar és hideg van a városunkban.

Emlékeztet e nap, arra az elsőre,

amikor kart-karban mentünk esküvőre.

Akkor a hideg is melegített minket,

mert a szerelem hevített bennünket.

Most én a hideget kétszeresen érzem,

miért távoztál el örökre mellőlem?

A szívem megdermed, majd megfagy nélküled,

hogy az évfordulón egyedül kell lennem.

Akkor az én fejem viselt a koszorút,

most fejfádra tettem szívem ,de szomorút.

Itt sírok mellette, nincs akihez szóljak,

negyvenharmadik tél,mily bús a fordulat!

1965.

Ferenc napján fúj a szél,

ki tudja, hogy mit beszél?

Én megértem a szavát,

ha elkiáltja magát?

Vigan éjen sokág

Számos neve napjáig!

Ő az órák doktora,

éljen " Tik - Tak " tudora !

1973.

L. Z. művészhez

Vallomás

Eljárt az idő felettem, de néha

a csillagokba' járok gondolatban

és visszaálmodom az ifjúságot,

bár tudom, hogy tőle már messze állok.

Mert ilyen vagyok, romantikus lélek,

szeretem az ismeretlen végtelenséget,

Más világban ,más naprendszerben égek,

ilyen leszek, ameddig csak élek.

Elképzeltem egy ideált magamnak,

eddig még nem láttam,csak gondolatban.

Most megjelent filmen, tévén, rádóban,

ez lenne férfi hangban és alakban.

Megjelenése olyan,mint az álom,

megdobban a szív,ha az arcát látom,

hangján keresztül a szavát élvezem,

mert ugy muzsikál, mint hangszer sohasem.

Lelkem reá- nem mint férfi érdekel,

jól tudom, sok év választja tőlem el,

a fiatalok közt én is ott vagyok,

s a müvészetnek tapssal áldozok.

Gondolatok virágát összeszedtem,

s egy bokrétában lábaihoz teszem,

a müvészet előt hajtom meg fejem,

a szinészt ,ha magam elé képzelem.

?

Születésnapom

Egyik dátum a másik útán,

évforduló vagy születésnap.

Oh mily keserű e pohár,

mióta Te rád nem talál!

Mond lehet így élni tovább,

társtalan mindig egyedül?

Hideg, sivár minden belül,

a napsugár is elkerül!

1965.

Évforduló

Évforduló csak nem születésnek: a halálnak.

Egy éve annak, hogy itt hagytál engem,

azóta mindig egyedül kell lennem.

Az idő szárnyra kél és repül, repül,

fájó bánatom most is szívemen ül.

Senki és semmi nem pótol már téged

boldogságom haláloddal ért véget.

Koszorút viszek a sírodra édes,

mást nem tehetek, a fájdalom éget.

Hiányt mit hagytál, pótolni ki tudná?

Sírva hajtok fejet most itt hantodnál!

1965.

Virágok

Virágok ti szép tarka virágok,

nézlek , de nem gondolok reátok,

kiről meséllek, mit kérdezzem ezt,

úgy is tudom,hogy ő a lelketek.

Üzenetet hoztok töle nékem,

lelke velem van most is köztetek,

illatotok szárnyán azt üzeni,

ne tudjam őt soha elfeledni!

Virágok, ti tarka szép virágok,

gondolatommal hozzá száljatok,

míg élni fogok s ti nyiltok itten,

tudja meg szt ,hogy csak őt szerettem!

1965.

Emlékezés

Kialudt a gyertya három éve,

azóta sötétség van a szívemben,

a fény elszállt az életnek vége,

csak emlék maradt itt nekem cserébe.

Fáj az emlék bent, na meg a sötétség

életemből elszállt minden szépség,

reménység, hogy még találkozom veled

nem nyújt az sem vigaszt, megölték a hitet!

1967.

Emlék

Ma az emlék koszoruzza sírját

lelke megérzi fájó illatát,

a virág bánat s bánat az enyém,

hogy találkozzunk balga reménység

?

Vigasztalás

Nagy bánat ért, meghalt Pünkösdkor e hittel menjél

szerető kedvesed, a templomba

ne csüggedj el , hiszen a szentlélek rád száll hidd el

veled az Istened! azon nyomban!

Őtet keresd tehűt, hogy Kettős tüzes nyelvek égeték

megvigasztoljon, bánatod

bánat helyett inkább a hit megenyhűl a lelked s eljön

simogasson. a te napod.

A hitből merítsed, hogy van Ezután a remény nem hagy el

feltámadás. sohasem

és az Úr oldalán újra viszontlátjuk egymást szerető

látjuk egymást. kedvesem!

1967.

Születésnapra

Ismét egyik születésnap Hogyha megyek csak azt látom

az én drága jó uramnak, ott van az én boldogságom.

Temetőbe visz az útam Ő jön mindig szembe velem

odajárok bánatomban. karjaiban ölelkezem.

Egyenes az út odáig Útoljára ott maradok

csillag vezet mindhalálig. mert én neki csillag vagyok.

Ez a csillag olyan fényes Nem is lehet elfeledni,

kizárja a sötétséget. ki hűen tudott szeretni!

1967.