Karácsony előtt avagy Ünnepi várás
Az áldott orvos közeleg
meggyógyítja a beteget .
Vajon igaz benne az is ,
meggyógyúl a vérző szív is ?
Vérző seb van ma is elég ,
de az orvos igen kevés .
Egy kellene , ki megmondja ,
hol a gyógyító " Bethezsda" ?
Aki beteg s meghal mostan ,
ott fekszik a néma sírban .
Nincsen Jézus , de van Lázár ,
ki a feltámadásra vár .
Ember értsd meg nincsen hited ,
minek kérni , ha nem hiszed !
Aki hitét visszakapja
annak eljön a Jézusa !
Igyekezzél mire eljő
ő legyen szívedben első !
Ünnep előtt hittel várod ,
neked is lesz Messiásod !
1968.11.11.
Szerelem
Az ifjúkori szép álom
mi szerte foszlott könnyedén ,
a komoly élet sűrűjében
a multról elfelejtkezém .
A rég multat felidézni
nevetséges hidalgó módra ,
mint vadra leső ravasz róka
jött felém, na ez a móka ?
Ez a móka nem sikerült ,
hinta lovag hátra került ,
bár ígért ő füt-fát nékem
kajánsága nem bírt vélem !
Kajánság után hallgatás
ez a legújabb ámítás ,
szerelem s a rózsák szirma
elhervadt a néma sírba !
A néma sír az az örök,
szerelmem oda költözött ,
"Ő" volt a brilliáns ékszer ,
nem is felejtem soha el !
Felejteni nem is lehet ,
azt ki igazán szeretett ,
férfi volt ő nem hidalgó ,
szavát örökké megtartó !
1970.03.18.
" Ember küzdj és bizva bizzál ! "
Igen ez a tragédia
az ördög nagy diadala .
Küzdj hát ember , ha van erőd ,
és tipord el a vakmerőt
aki útadban megállít ,
aki boldogsággal ámít !
Boldogság mire lenne jó ? ,
küzdő embernek nem való !
Te bízzál , mint Madách tette
s rátalálsz a sírveremre,
a küzdésnek ez az ára ,
ne is vágyj te semmi másra !
1970.03.19.
Özvegyen
Egyedül ülök untalan
a fájdalmas nagy bánatban
végig gondolva életem
az ember mindig védtelen .
Jártam a göröngyön végig
egész a leroskadásig ,
sima út kevés volt benne
az ember mindig menne, menne !
Keressné a jobb életet ,
de megtalálni nem lehet ,
mégis elmennek messzire
csak nincs erőm már semmire
Sírni szeretnékl , nem tudok ,
és belül némán zokogok !
A fájdalom erőt vesz rajtam ,
drága párom te rád gondoltam ,
s lassan a könnyem megered ,
de fájdalmam nem lesz kevesebb ,
most hangosabban zokogok
hat éve már özvegy vagyok ,
a zokogás és ordítás ,
végül az őrült kacagás !
Sírni , kacagni egyre megy
hiszen senki nem hallja meg !
Nyugtasd meg már szegény szívem ,
erre kérlek jó Istenem .
1970.04.09.
Gondolatok
Mily boldog az kinek szemét
homály nem sötéti el ,
de jaj annak, ki a fényt
nem láthatja !
Szászor jaj annak
ki egyedül gyötrödik
s nincs , aki szavát értené ,
most ki igazán szerette
a kegyetlen halál tőle elvevé !
Oh érzem az élet , mily nehéz ,
most engem sujt a fájó gyötrelem ,
kivel megosztanám a bánatom ,
ki megértő és jó volt eltávozott .
Ne küldj rám Isten több szenvedést
már csak egyet kérek tőled
nyisd meg a sírt előttem mielébb !
A testem boldogan hull a mélybe ,
tudom , hogy lelkem vele
találkozik az égben .
Minden nap azért imádkozom
minél előbb vegyél el Istenem
az idő eljárt , a színpad elsötétült ,
a küzdelemnek legyen vége már ,
huzzuk le a függönyt ,
tapsolni tovább kár !
1970.04.15.
Így kezdődött Kolozsborzán 1922. év nyarán
Anyám huga volt a papnak neje
náluk nyaraltam több esztendeje .
Mikor diplomámat megszereztem
a pihenést szintén ott kerestem .
Templommal szemben tanító lakott ,
reggel kinyított egy kis ablakot .
Pajznál az udvaron nagy eperfa állt ,
érett gyümölcse leszedésre várt .
Felmásztam a fára jó magasan
senki nem lát gondoltam magamban .
Az édes epret szedtem és ettem ,
mint egy kis gyermek kedvem kerestem .
A tanító hogy meglátott a fán
egy darabig még némán nézett rám .
Aztán szépen átszólt s megkérdezte ,
az epret otthon is fáról szedte ?
Én szégyenemben majdnem leestem
hogy ő meglátta a csinytevésem !
Fára másztam , mint diplomás leány ,
vajon mit szól ehez a tudomány ?
Az délután találkoztam vele ,
rámnézett és megcsillant a szeme .
Szeme azt mondta , hogy már vártalak
a kis ablakon sokszor láttalak .
Nézett , nézett s megfogta a kezem ,
csókot lehelt rá s mondta szeretem !
Az én szívem nagyot dobbant erre .
így kezdődött szívünk igazi szerelme .
Ez a nagy szerelem nem mult el soha sem ,
bár " Kedvesem halott , még most is szeretem .
Egész életében hasznos munkát végzett ,
mint férjet , mint apát soha nem felejtem !
1971.04.21.
Nem a hideg hozza a telet ,
Ahogy hiszik azt az emberek ,
Sok minden beleszól abba még ,
hogy mikor jőn hozzád el a tél .
Tavasz , ha jön és nyilik a virág ,
S csókba fogan sok szerelmes ág ,
Akkor beáll egy fagyos éjszaka ,
Megfagyhatott a jövendő magva .
A nyár van itt , érlel a természet ,
S peng a kasza aratnak a gépek ,
Bár sok helyen az aszály aratja ,
Hol a napfény korán elhervesztja .
Fázol akkor is , ha nincs is hideg .
Legborzasztóbb , ha forró a teled ,
Hiába ott minden vigasztalás ,
Ahol embert pusztít az éhhalál !
Összel , ha hullanak a falevelek ,
És velük elhal szerető hitvesed ,
Akkor jön el igazán a tél ,
Szívedben zokog , süvit a fagyos szél !
Amikor madár hangot hallottál ,
De neked nincsen akihez szólanál ,
Lásd ez a tél a nagy kaszás maga ,
Hull rád a hó és megfagysz alatta !
1964.12.22.
Az áldott orvos közeleg
meggyógyítja a beteget .
Vajon igaz benne az is ,
meggyógyúl a vérző szív is ?
Vérző seb van ma is elég ,
de az orvos igen kevés .
Egy kellene , ki megmondja ,
hol a gyógyító " Bethezsda" ?
Aki beteg s meghal mostan ,
ott fekszik a néma sírban .
Nincsen Jézus , de van Lázár ,
ki a feltámadásra vár .
Ember értsd meg nincsen hited ,
minek kérni , ha nem hiszed !
Aki hitét visszakapja
annak eljön a Jézusa !
Igyekezzél mire eljő
ő legyen szívedben első !
Ünnep előtt hittel várod ,
neked is lesz Messiásod !
1968.11.11.
Szerelem
Az ifjúkori szép álom
mi szerte foszlott könnyedén ,
a komoly élet sűrűjében
a multról elfelejtkezém .
A rég multat felidézni
nevetséges hidalgó módra ,
mint vadra leső ravasz róka
jött felém, na ez a móka ?
Ez a móka nem sikerült ,
hinta lovag hátra került ,
bár ígért ő füt-fát nékem
kajánsága nem bírt vélem !
Kajánság után hallgatás
ez a legújabb ámítás ,
szerelem s a rózsák szirma
elhervadt a néma sírba !
A néma sír az az örök,
szerelmem oda költözött ,
"Ő" volt a brilliáns ékszer ,
nem is felejtem soha el !
Felejteni nem is lehet ,
azt ki igazán szeretett ,
férfi volt ő nem hidalgó ,
szavát örökké megtartó !
1970.03.18.
" Ember küzdj és bizva bizzál ! "
Igen ez a tragédia
az ördög nagy diadala .
Küzdj hát ember , ha van erőd ,
és tipord el a vakmerőt
aki útadban megállít ,
aki boldogsággal ámít !
Boldogság mire lenne jó ? ,
küzdő embernek nem való !
Te bízzál , mint Madách tette
s rátalálsz a sírveremre,
a küzdésnek ez az ára ,
ne is vágyj te semmi másra !
1970.03.19.
Özvegyen
Egyedül ülök untalan
a fájdalmas nagy bánatban
végig gondolva életem
az ember mindig védtelen .
Jártam a göröngyön végig
egész a leroskadásig ,
sima út kevés volt benne
az ember mindig menne, menne !
Keressné a jobb életet ,
de megtalálni nem lehet ,
mégis elmennek messzire
csak nincs erőm már semmire
Sírni szeretnékl , nem tudok ,
és belül némán zokogok !
A fájdalom erőt vesz rajtam ,
drága párom te rád gondoltam ,
s lassan a könnyem megered ,
de fájdalmam nem lesz kevesebb ,
most hangosabban zokogok
hat éve már özvegy vagyok ,
a zokogás és ordítás ,
végül az őrült kacagás !
Sírni , kacagni egyre megy
hiszen senki nem hallja meg !
Nyugtasd meg már szegény szívem ,
erre kérlek jó Istenem .
1970.04.09.
Gondolatok
Mily boldog az kinek szemét
homály nem sötéti el ,
de jaj annak, ki a fényt
nem láthatja !
Szászor jaj annak
ki egyedül gyötrödik
s nincs , aki szavát értené ,
most ki igazán szerette
a kegyetlen halál tőle elvevé !
Oh érzem az élet , mily nehéz ,
most engem sujt a fájó gyötrelem ,
kivel megosztanám a bánatom ,
ki megértő és jó volt eltávozott .
Ne küldj rám Isten több szenvedést
már csak egyet kérek tőled
nyisd meg a sírt előttem mielébb !
A testem boldogan hull a mélybe ,
tudom , hogy lelkem vele
találkozik az égben .
Minden nap azért imádkozom
minél előbb vegyél el Istenem
az idő eljárt , a színpad elsötétült ,
a küzdelemnek legyen vége már ,
huzzuk le a függönyt ,
tapsolni tovább kár !
1970.04.15.
Így kezdődött Kolozsborzán 1922. év nyarán
Anyám huga volt a papnak neje
náluk nyaraltam több esztendeje .
Mikor diplomámat megszereztem
a pihenést szintén ott kerestem .
Templommal szemben tanító lakott ,
reggel kinyított egy kis ablakot .
Pajznál az udvaron nagy eperfa állt ,
érett gyümölcse leszedésre várt .
Felmásztam a fára jó magasan
senki nem lát gondoltam magamban .
Az édes epret szedtem és ettem ,
mint egy kis gyermek kedvem kerestem .
A tanító hogy meglátott a fán
egy darabig még némán nézett rám .
Aztán szépen átszólt s megkérdezte ,
az epret otthon is fáról szedte ?
Én szégyenemben majdnem leestem
hogy ő meglátta a csinytevésem !
Fára másztam , mint diplomás leány ,
vajon mit szól ehez a tudomány ?
Az délután találkoztam vele ,
rámnézett és megcsillant a szeme .
Szeme azt mondta , hogy már vártalak
a kis ablakon sokszor láttalak .
Nézett , nézett s megfogta a kezem ,
csókot lehelt rá s mondta szeretem !
Az én szívem nagyot dobbant erre .
így kezdődött szívünk igazi szerelme .
Ez a nagy szerelem nem mult el soha sem ,
bár " Kedvesem halott , még most is szeretem .
Egész életében hasznos munkát végzett ,
mint férjet , mint apát soha nem felejtem !
1971.04.21.
Nem a hideg hozza a telet ,
Ahogy hiszik azt az emberek ,
Sok minden beleszól abba még ,
hogy mikor jőn hozzád el a tél .
Tavasz , ha jön és nyilik a virág ,
S csókba fogan sok szerelmes ág ,
Akkor beáll egy fagyos éjszaka ,
Megfagyhatott a jövendő magva .
A nyár van itt , érlel a természet ,
S peng a kasza aratnak a gépek ,
Bár sok helyen az aszály aratja ,
Hol a napfény korán elhervesztja .
Fázol akkor is , ha nincs is hideg .
Legborzasztóbb , ha forró a teled ,
Hiába ott minden vigasztalás ,
Ahol embert pusztít az éhhalál !
Összel , ha hullanak a falevelek ,
És velük elhal szerető hitvesed ,
Akkor jön el igazán a tél ,
Szívedben zokog , süvit a fagyos szél !
Amikor madár hangot hallottál ,
De neked nincsen akihez szólanál ,
Lásd ez a tél a nagy kaszás maga ,
Hull rád a hó és megfagysz alatta !
1964.12.22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése