Mesék

Mese

Egyszer volt , hol nem volt , volt egy kicsi lányka
s alig cseperedett a királyfit várta !
Haljatok hát csudát , talált is már egyet ,
ki kezébe fogta a mese kilincset !
Az volt az érdekes , hogy ez a királyfi ,
a mesekönyveket pult mellől hozta ki .
Sokan kértek tőle szép mesés könyveket ,
de a kicsi lánynak ő mondott meséket .
Oh ezek a mesék olyan szépek voltak ,
porcelán babákról s virágokról szóltak !
Egy porcelán babát Bözsikének hívtak ,
és ne sírhasson álomba ringattak !
Régen mesél ő már ne is legyen vége ,
királyfi meséit oly szépre szőtte !
Kint a játéktéren hallgathatta őket ,
otthon is elmondta a virág meséket .
Végre a királyfit pult mellett nem látták ,
idegenbe vágyott és oda disszidált !
Álkirályfi volt ő , nem mesél már többet ,
könnyen elengedte a mesekilincset !
Közben a kisleány nagyra cseperedett ,
nem kívánta többé a hazug meséket .
Valóságra vágyott , igazi mesékre  ,
tán hogy minden gyermek tanuljon belőle !
Egyszer álkirályfink gondolta magában ,
ismét visszamegyen a régi hazába !
Bár az ország szebb volt , mint mikor elhagyta ,
de akinek mesélt a lányt nem találta !
Az ajtóról letört rég a mesekilincs
s nem kötötte a lányt többé ez a bilincs .
Mert a királyfi többé a lánynak nem kellett ,
egy derék legénnyel házasságra lépett !
Boldogokis voltak , talán most is élnek ,
ám az este eljött s vége a mesének .

1966.10.30.

Mennyus és Virág (a tehén )

Egy kisvárosban élt valahol a mester
műhelyben dolgozott éppen négy emberrel ,
kettő már segéd volt ,kettő még tanuló ,
a munkájuk pedig igazán csuda jó !

Reggeltőlestélig csak a vasat verték ,
délben pedig a jó falatokat nyelték ,
mert jó volt asszonyuk , főzött is eleget ,
hogy jól tartva mindig a dolgozó népet.

Nem panaszkodtak ők még a mesterre sem ,
büntetésből soha nem vert meg egyet sem ,
szép szóval oktatta , ahogy ma is illik ,
a jó mesterüket most is emlegetik .

Egy inas fiunak Mennyus volt a neve ,
pihenő idejét mulatságban lelte  ,
ám egy alkalommal nagyon is megjárta ,
sok bort talált töltni az üres pohárba !

A munkája mellett az is volt a dolga ,
hogy a fejős tehént etesse , gondozza ,
amikor haza ment , nem tudta mit csinál
kertből kórót hozott s a " Virágra " talál .

Amit meg kigondolt meg is tette rögvest ,
költögetni kezdte a békés tehenet  ,
és a szegény jószág nagyott bődűlt rája ,
felállt azon nyomban , hogy az ételt várja .

A fiu meg hordta a kórót elébe
és nótát fújt hozzá nagy hirtelenjébe ,
mert arra nem gondolt , hogy bent a lakásban
a két segéd alszik puha nyosolyában .

Fujta a nótáját : " Egyél Virág kórót ,
szeretlek én téged , hisz itt anyád nem volt ,
apád helyett pedig apád vagyok néked ,
egyél hát sok kórót , én törődök véled ! "

Ennye teringettét , ébred fel a legény ,
Mennyus után nézek , megbolondult szegény !
és kimegy utána galléron ragadja ,
szobába röpiti és az ágyba nyomja !

Reggel kisüt a nap és a fiú ébredt
elvégzi a munkát ,de nem kért ebédet  ,
a többiek pedig azzal bosszantgatják ,
tán jobban megennéd most a Virág kosztját ? !

1966.10.31.