Évfordulók

Házassági évforduló(Nélküled)

A negyevenharmadik telet

nem érted meg édes.

Ez évfordulonk lett volna,

házasságunk végett.

Január tizenhárom, péntek és hideg

amikor kötöttük a házassági frigyet.

Ma is január tizenhárom szerda,

szélvihar és hideg van a városunkban.

Emlékeztet e nap, arra az elsőre,

amikor kart-karban mentünk esküvőre.

Akkor a hideg is melegített minket,

mert a szerelem hevített bennünket.

Most én a hideget kétszeresen érzem,

miért távoztál el örökre mellőlem?

A szívem megdermed, majd megfagy nélküled,

hogy az évfordulón egyedül kell lennem.

Akkor az én fejem viselt a koszorút,

most fejfádra tettem szívem ,de szomorút.

Itt sírok mellette, nincs akihez szóljak,

negyvenharmadik tél,mily bús a fordulat!

1965.

Ferenc napján fúj a szél,

ki tudja, hogy mit beszél?

Én megértem a szavát,

ha elkiáltja magát?

Vigan éjen sokág

Számos neve napjáig!

Ő az órák doktora,

éljen " Tik - Tak " tudora !

1973.

L. Z. művészhez

Vallomás

Eljárt az idő felettem, de néha

a csillagokba' járok gondolatban

és visszaálmodom az ifjúságot,

bár tudom, hogy tőle már messze állok.

Mert ilyen vagyok, romantikus lélek,

szeretem az ismeretlen végtelenséget,

Más világban ,más naprendszerben égek,

ilyen leszek, ameddig csak élek.

Elképzeltem egy ideált magamnak,

eddig még nem láttam,csak gondolatban.

Most megjelent filmen, tévén, rádóban,

ez lenne férfi hangban és alakban.

Megjelenése olyan,mint az álom,

megdobban a szív,ha az arcát látom,

hangján keresztül a szavát élvezem,

mert ugy muzsikál, mint hangszer sohasem.

Lelkem reá- nem mint férfi érdekel,

jól tudom, sok év választja tőlem el,

a fiatalok közt én is ott vagyok,

s a müvészetnek tapssal áldozok.

Gondolatok virágát összeszedtem,

s egy bokrétában lábaihoz teszem,

a müvészet előt hajtom meg fejem,

a szinészt ,ha magam elé képzelem.

?

Születésnapom

Egyik dátum a másik útán,

évforduló vagy születésnap.

Oh mily keserű e pohár,

mióta Te rád nem talál!

Mond lehet így élni tovább,

társtalan mindig egyedül?

Hideg, sivár minden belül,

a napsugár is elkerül!

1965.

Évforduló

Évforduló csak nem születésnek: a halálnak.

Egy éve annak, hogy itt hagytál engem,

azóta mindig egyedül kell lennem.

Az idő szárnyra kél és repül, repül,

fájó bánatom most is szívemen ül.

Senki és semmi nem pótol már téged

boldogságom haláloddal ért véget.

Koszorút viszek a sírodra édes,

mást nem tehetek, a fájdalom éget.

Hiányt mit hagytál, pótolni ki tudná?

Sírva hajtok fejet most itt hantodnál!

1965.

Virágok

Virágok ti szép tarka virágok,

nézlek , de nem gondolok reátok,

kiről meséllek, mit kérdezzem ezt,

úgy is tudom,hogy ő a lelketek.

Üzenetet hoztok töle nékem,

lelke velem van most is köztetek,

illatotok szárnyán azt üzeni,

ne tudjam őt soha elfeledni!

Virágok, ti tarka szép virágok,

gondolatommal hozzá száljatok,

míg élni fogok s ti nyiltok itten,

tudja meg szt ,hogy csak őt szerettem!

1965.

Emlékezés

Kialudt a gyertya három éve,

azóta sötétség van a szívemben,

a fény elszállt az életnek vége,

csak emlék maradt itt nekem cserébe.

Fáj az emlék bent, na meg a sötétség

életemből elszállt minden szépség,

reménység, hogy még találkozom veled

nem nyújt az sem vigaszt, megölték a hitet!

1967.

Emlék

Ma az emlék koszoruzza sírját

lelke megérzi fájó illatát,

a virág bánat s bánat az enyém,

hogy találkozzunk balga reménység

?

Vigasztalás

Nagy bánat ért, meghalt Pünkösdkor e hittel menjél

szerető kedvesed, a templomba

ne csüggedj el , hiszen a szentlélek rád száll hidd el

veled az Istened! azon nyomban!

Őtet keresd tehűt, hogy Kettős tüzes nyelvek égeték

megvigasztoljon, bánatod

bánat helyett inkább a hit megenyhűl a lelked s eljön

simogasson. a te napod.

A hitből merítsed, hogy van Ezután a remény nem hagy el

feltámadás. sohasem

és az Úr oldalán újra viszontlátjuk egymást szerető

látjuk egymást. kedvesem!

1967.

Születésnapra

Ismét egyik születésnap Hogyha megyek csak azt látom

az én drága jó uramnak, ott van az én boldogságom.

Temetőbe visz az útam Ő jön mindig szembe velem

odajárok bánatomban. karjaiban ölelkezem.

Egyenes az út odáig Útoljára ott maradok

csillag vezet mindhalálig. mert én neki csillag vagyok.

Ez a csillag olyan fényes Nem is lehet elfeledni,

kizárja a sötétséget. ki hűen tudott szeretni!

1967.

Este

Szellő lebben esti csendben.

A holdvilág, mint esti fény

az ablakon betekint.

Bent néma csend és elmereng

Vágyó szemem felé rebben,

és sóhaj száll az ablakon.

Ám csakhamar hozzád siet.

És halk szóval kérd és felel:

Nos itt vagyok és szeretlek.

1958.

Korházban

Nem félek a haláltól.

Minek is félnék tőle?

Hiszen ha nem is várjuk,

az mégis eljön végre.

Ha van amitől félek,

hogy itt hagylak kedvesem,

a kedves öreg fejed,

majd kisimogatja meg?

Jaj nem hagylak itt ne félj!

Még ősszel is süt a nap.

A verőfény ránk ragyog

s híved veled marad.

1964.

Egyedül

Ne hagyjon el édes,

folyton csak ezt mondtad.

S te egyedül hagytál

Most nincs hozzám szavad.

Csak bolyongok szűntelen

szemem csak téged lát,

hogy melletted legyek,

jöhet már a halál!

1964.

Hamvasztás

Ma a legborzasztóbb,

hamvasztják a tested.

A pokoltornácnál

nem lehetek veled.

Pedig én is érzem

az izzasztó lángot,

mikor végig szalad

jóságos orcádon.

Látom fehér tested,

hogy válik semmivé.

Na meg füstöt látok

mely száll az ég felé.

Szállok én is veled,

a fellegeken át.

Egymás kezét fogva,

legyőzzük a halált.

1964.

Hamvadnál

Mily nagy voltál s mily kicsi lettél.

Egy urnába is bele fértél.

Mig éltél dolgoztál szüntelen.

Itt a porod az majd megpihen.

Pihenni még ráértél volna

Legalább úgy majd tíz v mulva.

1964.

Temetés

Temetés: csendben ahogy kivántad.

Akiket szerettél körül álltak.

Hallod mostan harangoznak néked

s eltemetnek egy drága életet.

Testednek hamva föld alatt pihen

De lelked mindig itt lesz körülem.

Téged e szív nem feled soha,

mert nélküled a lét mostoha.

1964.

Sírhant

Szomorúság a temető,

a sirnál elhagy az erő.

Ennyi az ember élete?

A sárga föld temeti be.

És szólok hozzád hasztalan,

mert válaszod az hangtalan.

Csak gondolom, mit mondanál.

Ne bsulj édes anyukám.

Ne busulj, majd találkozunk,

lélekben együtt maradunk!

1964.

A szívkirály

Ott voltál mindig a nyomomban,

ha máskép nem hát gondolatban.

Nem engedtél el egy percig sem,

reggel,ha felkeltem, fogtad a kezem.

A napok teltek, multak az évek,

nem feledtelek egy percig sem téged.

Sok minden történt azóta lásd!

Mindig Te voltál a szívkirály.

Az volt szép, az volt jó benne/ebben,

hogy az oltár nem omlott össze/megmaradt bennem.

1964 .

Az élet értelmét ne keresd!

Az élet értelmét ne keresd!,

ha keresed elveszíted.

Az élet az tragédia,

ebben Madácsnak volt igaza.

Én már tudom, hogy mennyit ér,

egy sírba minden bele fér.

A munkád, multad,örömed

és a boldogságod temeted.

Ám a jövő az megmarad,

a gyermekeidé ez a hang.

Kik még bíznak ,hogy küzdelem

árán a boldogság megterem.

Hagyd meg nékik ezt a hitet,

habár szíved nem érti meg.

Mert ,aki téged biztatott,

mellőled az eltávozott.

1964.

Halottak napja

Kimentem a temetőbe

Virágerdő özönébe.

Vajon miért ez a pompa?

Ma van a halottak napja.

Nekem is van itt halottam?

Jaj a szívem,hogy megdobban!

Te fekszel itt egyetlenem.

Eltakar ez a sírverem.

A virágot neked hozom.

A könnyemmel meglocsolom.

Talán látod a bánatot,

Mely arcomon végig szántott.

A halottak nem beszélnek?

Mikor fentről reánk néznek?

Vigasztalást várnak töled,

Csak egy szót a szenvedőnek!

Óh virágok szép virágok,

Mily bús nap viradt reátok!

Hull az eső nagy cseppekben,

Mint fájdalom a szívemben.

Temető halottak napja,

Fehér virágok a sirokra.

Szerettél én szerettelek

Soha, soha nem feledlek.

1964.

Születésnap

Születésnapod ma lenne,

de te elmentél elöle.

Itt állunk a sirod mellett

köszönteni itt most téged.

Nem hallod te szavainkat,

hamvadat takarja csak a hant.

A virágot azt elhoztam,

szívem dobog szirmaiban.

Neked nem fáj már semmi sem,

a szenvedés jutott nekem.

Születésnapot tartsak én,

kivel, ha nem nézel felém?

1964.

Karácsony várás

Még nagyon friss a seb mit a halál ejtett:

Krisztus születése, hogy gyógyíthatná meg?

Gyermekek öröme nem ád boldogságot,

ha már te itt hagytad az élő világot.

Jézus minden évben megszüetik újra.

De az embernek már nincs hite husvétba.

Mert ha remény lenne új találkozásban,

megnyugodna a szív a várakozásban.

1964.

Áll a fenyőfa

Csillog a fenyőfa, alatta gyermekek

Nincs aki elkezdje most azt az éneket.

Miért is mentél el arra nagy útra?

Ha még ez ünnepre nem térhettél vissza?

Hiába is várlak, itt hagytál örökre.

Én menjek most hozzád ki a temetőbe?

Karácsony, meg ünnep ott sem lenne nékem.

Már az angyal eészállt örökre mellőlem.

1964.

Egyedül

Mindég ha egyedül kell lenned,

mond meg mit tennél az időddel?

én gondolkodom szüntelen az életen

választ nem kapok senkitől soha sem.

Te mit tennél, ha azokban csalódnál kit szeretsz?

Én férjemet és gyermekeimet szerettem nagyon.

Férjem ki viszont szeretett nemrég halt meg, itt hagyott.

Azóta sajnos: napról-napra csak egyedül vagyok.

Gyermekeimtől egy-két leckét kaptam azóta

Nem én tanítom most őket, engem tanítanak,

Ám olyan ez a szerető tanítás tölük,

hogy a szívem sajog mikor reá gondolok!

1964.

Fájdalom

Jaj annak kit ön-ön szíve éget

s helyet többé e földön nem lelé.

Fájó szívére írt hol vegyen?

Mikor mindig kedvesét temeti.

1965.

Búcsúzás

Muló évek

Hetven év sullya vállamon,

terhét én érzem csak nagyon,

ezt ne is mondjam senkinek

a te kereszted csak tied.

Kinek a szíve sosem fájt,

az nem is élt vagy vegetált!

Óh már nagyon sokat éltem

néa boldogság járt velem,

de a szívem sokszor vérzett

egyért-másért ezt ne kérdezd!

Mostan is fáj lasan dobban,

talán egyszer végsőt lobban!

Nem is bánom, ha leteszem,

már a kereszt nehéz nekem,

hordozza ki ifjú szívvel,

most kezdi az életet el!

Kis unokák rajta,rajta,

székelyek és magyar fajta!

Éljetek ti boldogabban

ne legyen jajj soha abban!

mert a székely nagyra törő,

s bennetek van elég erő

az alapos jó munkára,

s ez az élet boldogsága.

1968.

Lebontják a házat

A házat lebontják, mely egymáshoz füzött,

amelybe nem is rég kénytelenség űzött!

Lebontott falakkal emlékek mulnak el,

hogy kik laktak itten senki nem írja fel.

Az emléket én viszem némán szenvedőn,

járok ki tudja hol,míg elhágy az erőm!

Halálod óta enyém volt itt minden,

de hol lesz otthonom mert kiüznek innen?

Szerető lényed szívembe vésve,

magammal viszem sorsom elébe!

Bármerre visz az ót engem,

tudom velem jösz az emlékekben.

Egyedül járok, de ketten megyünk,

Te és a volt szerelem, jár velünk.

Megfogod kezem úgy mint régen,

a csókod számon még most is érzem.

A házat lebontják, világon minden,

de én hozzád szeretnék menni innen!

1968.

Egyedül

Hozzád fordulok, hű árom drágám.

ne hagyj engemet ilyen árván!

Gyere le hozzám fogj a karodba,

s vigyél a saját otthonodba!

Fáj a szívem s nem merem mondani,

drágám könnyed értem fog hullani.

Szíved szakadna meg ahogy most látnál,

ogy nézek ki-ismét halottá válnál!

1969.

Játék

Játszik velünk az idő,

mint gyermek a labdával,

hitet, reményt temetünk

az élet mulásával.

Gyermekkor az boldogság,

pillangós, virágos ág,

elszáll, észre nem veszed,

hogy ifjú lett már a gyerek.

Az ifjúság lángolás,

szívük izzó tüz,parázs

csak vigyázni kell arra,

az alapot hogy rakja!

Mert, ha leng, mint a hinta

egyszer jobbra, majd balra,

néha feltör magasba

s lepottyan a talajra!

Búcsúzom

Harmincnyolc év telt el azóta,

hogy felléptem a pódiumra,

akkor könnyű volt, most oly nehéz,

a tanító vissza,vissza néz!

Kezdő voltam s azon a napon

gyermek szemek csillogtak nagyon.

Milyen lesz ez az új tanító,

mindegyik szem egy egy vallató?!

Kolozsborsa ! oh mennyi emlék,

ha lehetne még vissza mennék!

Megnézném a régi iskolát,

tanításból ott tettem vizsgát.

Fény szűrödött be az ablakon,

és boldog voltam akkor nagyon.

Boldog mert a vágyam elértem,

magyar gyermekeket neveltem.

Meleg volt ottan a napsugár,

éreztem ez lesz a legboldogabb nyár!

Igen szép volt szerelmes lettem,

és egy drága férj ült mellettem.

Sok idő telt el azóta már,

elhalványult a szép napsugár.

Búcsúzni fáj a kedvesektől,

az ártatlan gyermekseregtől!

Mégis elmegyek tőletek,

első osztályos kedvesek.

a szívem úgy fáj, most beteg,

de reám emlékezzetek!

Igazgatóm! szépen kérem,

ne törölje végképp nevem!

Emlékezés lajstromába

vegyen többiek sorába!

Kartársaim ti kedvesek,

legyen az " Isten " veletek!

Ha majd nyugdijba ti mentek,

talán már én nem is élek!

Szép iskolám " Turi téren"

ugy nézek rád ,ahogy régen !

Tőled végképp búcsút veszek,

könnyes szemmel integetek!

Igy búcsúzom mindentől el,

fizetek az életemmel.

A sok munkás évek után,

jó lesz a pihenés talán ?!

1961.

Egyedül

Magam vagyok Szebb volt jobb volt,

Úr és szolga Mikor zajgott,

Én egyedül Kacagástól

Kinek jó ez? Hangzott a ház

Gyáva nem vagyok , Régi idő hová lettél?

Csak félek félek. Ez nagyon fáj!

Mitől félek? Ugyan mi fáj?

Egy gondolat Mind a négy él,

Mar és tépdes. Csak nem velem

Ily egyedül miért élek, Egy itt más ott.

Gyermekeim, férjem, Utánok nagyon

Senki körültem! Fájon zokogok!

1952.

Viszontlátás

Egy pár rövid óra Négy tagból állt a kis család,

Ez a viszontlátás? Apa,anya és két kis lány.

Soha nem szokom meg A törzsön két erős hajtás

Az egyedül létet! Szívünkből lett, szívünkhöz nőtt!

Jön bekukkant és megy, Nevelgettem,babusgattam,

Hát már mindig így lesz? Bennük láttam a jövendőt.

Nem lehet ezt birni Tőlük mégis, hogy megváltam

Elpusztulok hidd meg! Magam vagyok búfeledten.

Mindenki kacaghat Unokáim kis szíveim,

Nekem hull a könnyem! Nagyanyátok mért nem láthat?

Jaj,hogy fáj a szívem, Miért vagytok ti oly messze?

Egyedül kell lennem! Nincs itt senki kit szeretek!

Magam vagyok ,fáj a szívem!

1952.

Csend

Ha csend borul az esti tájra,

Egy hű szív a párját várja.

És ezt a másik megérzi,

Száll felé a messzeségben.

Égi út ez én hű párom

Mindenem!

1958.

Nem lehet

Nem lehet mi nekünk

Egymás nélkül élni

A Te lelked keres,

ha nincsen melletted

hűséges kedvesed.

Nem lehet mi nékünk

Egymás nélkül élni.

Az én szívem is fáj,

ha szép is ez a táj.

de Te nem vagy velem.

1958.

Levél

A sok-sok kis levél

mind azt sugja nékem:

Te vagy az első és

útolsó szerelmem.

Első,hisz oly rég volt

midőn kéz a kézben.

Útolsó, mert most vagy

igazán szívemben.

1958.

Tarka virágok

Újévi köszöntő

Még egy nap és vége van az évnek,

lám milyen jót rendez a természet,

egyik évet a másik követi

hogyan van ez, azt senki sem érti.

Az embernek életdíja rövid

alig eszmél máris lehanyatlik,

de aki a végtelent alkotta

annak sehol nincsen semmi nyoma.

A teremtő legyen bár akárki,

alkotását nem győzöd csodálni,

legyen isten, vagy természet maga,

a törvényt évről, évre szabja.

Ha jó, ha rossz el kell azt fogadni,

mert ki tudna ennek határt szabni,

a technika fejlődik és halad,

a világűr csak ugyan az marad.

Szputnyik, műhold kering a magasban

űrrepülők randevuznak ottan,

hanem a Nap mostan is ott, kel fel,

mint azelőtt ki tudja hány évvel.

A természet rendjét kutathatod,

megfejteni talán sosem fogod,

az újévetfogadd hát olyannak,

hogy munkáddal te alkoss magadnak!

Hozzon ez év békét a világnak

sok szerencsét szép magyar hazánknak,

ami csak jó, vegyen mindent körül

ez újévnek majd mindenki örül

1966.

Kovács Julikának , Emlékkönyvbe

Julikám!

Legyen az életed olyan, mint az álom,

szeretet kisérjen ezen a világon.

Mindaz amit kivánsz teljesüljön néked,

kit legjobban szeretsz egyesüljön véled!

A te boldogságod soha el ne mulon

és legszebb virág csak neked viruljon.

Álmaid egére, ha felleg borúlna,

a szeretet napja azt bearanyozza!

1966.

Levél Renának és Zsigának.

Amit írtatok nem újság nekem,

hisz én őtet nagyon jól ismerem,

újból kár volt én velem kezdeni,

ha oly könnyen el tudtam feledni!

Életemnek ez utolsó szakaszán

sokszor egyedül úgy fáj a magány,

nem szerelem volt ez csak gondolat,

élhetnék-e még egyszer boldogan.

Mit jeleztek, at régen tudtam én,

nem is csábított hiú, vak remény,

a gavallérról annyit mondhatok,

a régi ő semmit nem változott.

Mert ő most is csak magát szereti,

nem úgy igaz, ne higyjetek neki,

számító volt, az maradt meg benne,

amit igért könnyen elfeledte!

Nekem nincs szászra hajló hajlamom,

ölelni már nem fog többé karom,

egyet szerette, szívből igazán,

ki férjem volt, nem csupán csak arám!

Ki hűségét soha meg nem szegte,

negyvenkét év úgy telt el mellette,

s hogy ha tudnék borulnék a sírra,

a halotttal szívem ma is összeforrna.

1966.

Renának

Névnapod van most, ezt én úgy tudom,

köszöntelek ezen a szép napon.

Örömben éld végig az életet

hű férjeddel, ki igazán szeret.

Barátságunk ne csak muló legyen,

mint a vendég, ki jön, máris megyen.

1966.

Anya.

Engem az élet nem kimélt,

ha bunös voltam megszenvedtem érte,

a tragédiám véget ért,

már nem vagyok anya, csak anyós.

Szívemet megsebezve éljek, egyedül elfelejtve?-

nem a gyermek lesz így árva,

édesanya szíve tárva,

de a gyermek meg nem érti,

földre éjti!

1964.

Tízparancsolat

Szívembe jól be van írva Isten tíz parancsolatja.

1. Nem imádok senki másat, csak teremtő jó Atyámat

2. Faragott képet nem tartok, Isten lélek hozzá hajlok.

3. Nevét hiába nem mondom, a káromlást bünnek tartom.

4. A hat napon munkálkodom, hetedik napon imádkozom.

5. Apám anyámat tiszteltem,őket igazán szerettem.

6. Ha haragszom csak hallgatok, megölni senkit nem tudok.

7. Parázna én sose voltam, bizonyítaná drága úram.

8. Másét soha el nem vettem, a szegényen segítettem.

9. Jézus szavát megtartottam, másról csak igazat mondtam.

10. Szívből csak Istent szeretem,bünös lelkem hozzá viszem.

Két kőtáblát értelmeztem, mit Mózesnek szánt az Isten,

talán nem is egy Mózesnek, de az egész zsidó népnek,

és ma élő hívő embereknek

1971.

Ősz

Kinézek kertemre nyiló ablakon,

a pompás színek megigéznek,

őszi szél hajtja felém a virágok

részegítő, édes illatát.

Ma még szines virág édes illata,

szívemben tavasz és nyár bujkál,

holnap hervadó szirmok hullnak,

mert nincs örök élet csak halál.

Ma hulló szirmok,holnap az sem,

hervadt virág, e fán száraz ág,

elhuzó darva hangja hallik,

csak nézek a távozók útán.

1966.

Szülővárosomban

Itt vagyok,hol egykor boldog voltam,

e városban annyit mosolyogtam,

születéstől, a férjhez menésig

utcáidat hányszor jártam végig.

Negyvenhárom év mult azóta már,

de te nekem a régi maradtál,

girbe-görbe útcák szerte széjjel,

éjszakáid sötétedő fénnyel.

Új épület van úgyan sok benned,

mégis megállt az idő feletted,

szép a tered meg az a Sugár út

ennél többre neked tán nem is jút?

Járok-kelek és nézek szerte-szét

valakivel talán szót értek még,

az én szívem a múltat keresi falaid közt megleli!

Előttem már szülőház a drága,

látom magam az anyám karjába,

most is érzem a szerető csókját,

hull a könnyem, de ne kérd okát!

Egy testvérem Etuka a drága

itten él és az egész családja.

a szívünk úgy, mint valaha régen

összeforrva gaz szeretetben.

Megleltem az ovodát a régit,

mintha látnám a Gizella nénit

és a golyát,amely ottán járt kelt

és sokszor a háztetőn kelepelt.

Elnézem a régi iskolákat

ott keresném a ok játszó-társat

s ha rálelek egyre vagy kettőre

repes a szív akkor örömébe.

Az emlékek sokasága zajlik,

mikor fejünk egymás fölé hajlik,

rágondolunk a boldog időkre,

sorsunk elszórt egymástól örökre.

Falaid közt az első szerelem

lángra lobbant csókját ma is érzem,

szerte foszlott e tavaszi álom,

gondolat volt,hogy valóra váltom.

Ez az első nem maradt meg bennem,

boldog késöbb egy másikkal lettem,

drága arca ma is előttem áll,

aki halott,de ma is szívkirály.

Megkerestem a temető kertet,

ott is szívem rokon szívre lelhet

apám,anyám,testvéreim sírja

bánatom a fejfájukra írva.

Elbúcsuzom tőled szülőföldem

a városom eltünik előlem,

a sok öröm és a bánat mellett

az új otthon ád pihenő helyet.

1966.

Tarka virágok

Virágok lelki virágok

hol lelhetünk most reátok

tiszta virág ma hol lehet

az ritkaság,ha rálelek.

Mindenütt tarka a virág,

piros,fehér,kék és sok más,

már mit tegyünk, miből vegyünk

hogy az életnek jót tegyünk?

E virágok a lelketek,

durván megrontott emberek,

töletek számon kérik ezt,

tarkán virágzott üdvötek.

1967.

Köszöntök

Bucsú az iskolától

Amikor a gyermek kilép az iskolából,

örül, hogy már mehet.

S benne a vélt bántalmak

mind felgyülemlenek.

De év évre telik s az

iskolára gondol.

Nincs már szívében fájdalom,

jó volt a tanítóm.

Most én is kilépek

az iskola kapun,

Az én szívemben is

sajog a fájdalom!

A meg nem értés könnye

még szememben remeg.

Úgy megyek el innen,

ki vissza nem nevet.

De tudom majd,ha

évre év telik

Feltárul lelkemben a szép,

s arra emlékszik.

1960. Nyugdíjba vonulásom alkalmából.

Tél

Nem a hideg hozza telet,

ahogy hiszik azt az emberek.

Sok minden beleszól abba még,

hogy mikor jön hozzád el tél.

Tavasz, ha jön és nyilik a virág.

s csókba fogan sok szerelmes ág.

Akkor ,ha jön egy fagyos éjszaka,

megfagyott már a jövendő maga.

Peng a kasza, aratnak a gépek,

a nyár van itt érlel a természet.

Hol az aszály hamarább aratja,

ha napsugár korán elhervasztja.

Fázol ilyenkor, ha nincs is hideg,

legborzasztóbb,ha forró a teled.

Hiába süt ilyenkor napsugár

ha fenyeget sokhelyt az éhhalál!

Ősszel ha hullnak a falevelek

és velük távozik szerető hitvesed.

Akkor jött el igazán a tél,

szívedben zokog, süvit a fagyos szél.

Amikor madárhangot hallottál,

de neked nincs akihez szólnál.

Lásd ez a tél, a nagy kaszás maga,

hull rád a hó és megfagysz alatta.

1964.

Várakozás

Az özvegynek nincs barátja,

egyedül ül a nagy szobában.

És várja az ajtó nyilását,

tán végre valaki rátalált!

Az utcán járnak az emberek,

az ajtót senki sem nyitja meg.

A bánat az nem nagy vonzerő,

szórakozzon: ott a temető!

Gondok között ül még sokáig,

egy kis csapat jutott idáig.

Megnyitják az ajtót csendesen,

s a szoba már nem örömtelen.

Lány, veje, három kis unoka

szól- és a sírásnak már nincs oka.

Gyermek zajjal telik meg a szoba,

ennek vége csak ne lenne soha!

Telik az idő és haza mennek,

így lesz vége ismét az örömnek.

A jó a szép már minden elmulik,

várhat ismét egy új röm napig.

1965.

Névnapra vagy Születésnapra

Jó anyámat köszöntöm ezen a napon,

szeretettel öleli gyermeki karom.

A szeretet rózsáit szórom elébe

a szívemet ajándékul teszem kezébe.

Neveljen tovább is engem,úgy mint eddig,

huligán ne legyek csak sportoló mindig!

Legyen egészsége s boldogság kisérje,

szeretettel nézzen kedves gyermekére!

Gyermeki szívem sok-sok jót kíván,

áldjon meg az Isten édes anyukám!

1965.

Katókám születésnapjára.

Katókám születésnapodon kívánom,

legyen élted olyan jó,mint a szép álom!

Fordíts hátat minden rossznak és gonosznak,

csak odalépj ahol boldogságot osztanak!

Ne vedd fel a kesztyűt, ha más hozzád vágja,

virág hulljon feléd szeretet virágja!

Családod körében te legyél a napfény,

úgy nőhet gyermeked, mint a legszebb növény.

Boldoggá tegyenek, kikkel élsz örökké,

anyai kívánság, tartson mindörökké!!

1965.

Etuka testvérem névnapjára.

Etukám névnapodra gondolok,

neked sok boldogságot kívánok.

Legyen melletted párod, kit szeretsz,

ne legyen könnyes soha a szemed!

Látom gyermekeid asztalod körűl

s anyai szíved ezen mint örűl!

Kívánom egyedül ne légy soha,

legyen melletted a sok unoka!

Mit magadnak kivánsz, teljesüljön

és a szerencse melléd üljön!

Minden mi szép,mi jó veled legyen,

testvéri kivánság s úgy legyen!

Névnapodon rám is gondoljatok,

hisz én akkor csak egyedül vagyok.

De ezzel nem rontom kedvetek,

mulassatok, az Isten veletek!

1965.

Évikémnek, karácsony és névnapjára.

Évikém köszöntelek névnapodon,

szeret és ölel anyai karom!

Mint gyermekkorodban úgy érzem én,

gondolod és örömöd ma is enyém!

Szent-Györgytől az út igen hosszú volt,

a Balatontól messze van az Olt.

Én már sokszor jártam a Golgotát,

te meg most vívsz gyermekeidért csatát!

E harcból te győztesen kerülj ki,

hogy melletted ne sírjon senki!

Ne csak Éva napján örüljön a család,

s ne maradj egyedül,mint az édesanyád!

Szívemből kivánok mindenjót gyermekem,

ha családod felnő tied a győzelem!

Tiéd és párodé, ki megosztja véled,

hogy a gond ne legyen egyedül a tied!

Évike kislányod szintén nőjjön nagyra,

és az emberek közt példádat mutassa!

A hattagú család ünnepét köszöntöm,

szemük csillogása nekem is örömöm.

1965.

Múlt idéző

Ovoda 1901 ben

Egy képet látok. Anya miért küldte

Egy kis lányt várok. ilyen időben?

Ott áll az utca Ki az útcára,

tulsó oldalán. az ovodába?

Csöpnyi kis szája Az ovonéni

sirásra görbül jó lélek érzi.

Reszket a lába, Csak a fekete varj

szemén felhő ül. Róza a dajkacsak az ne volna.

Fázik a szentem. Úgy fél töle,

Menjen, ne menjen? menne előle.

Pokoli hideg, Ám az csak fogja

szeme megrebben. S megkopogtatjabuksi kis fejét.

Lába nem enged, Na mért nem beszélsz?

jaj lehetetlen.

Egyet is lépni

nem tudna érzi.

1957.

Meg jól emlékszem annyi idő multán is, az ovodába négy jártunk testvérek,

de nem mentünk szívesen. Féltünk Róza nénitől, aki

igen sötét haju asszony volt és aki nem vitt neki ajándé-

kot, annak nem játékot nem adott, sem hintázni nem

engedte. Ezeknek a gyermekeknek mindig kopog-

tatta a fejét, nekem is. Juliska nővérem mindig

sietett előre, meg-megállt, hogy hívjon. Egy ilyen nagy

hidegben, mint most van nem akartam menni.

Házasságunk 33. évfordulója.

Mily sok idő, mégis kevés. Most meg jönnek az unokák,

Jóban, rosszban hamar telik Négy kis fiú, egy kicsi lány.

Sok baj,örömben volt részünk Mégsem vagyunk egyedül

Sokat sírtunk és nevettünk. Kilencen vesznek körül.

Néha a gond úgy ránk szakadt. Szól a hangjuk, száll az ének!

Nevetésünk mind elapadt. Verselnek és nevetgélnek

Kisleányunk ránk nevetett, Lassan-lassan meg is nőnek

Elkergette a felleget! Ha meg halunk ők még élnek.

Betegség jött egyre-másra Bánni, tehát csak azt lehet

Nem is telt már a sirásra Nem öröklik a te neved.

És jött a második gyerek, Málnássy és Ferdike

Hozott az is egy kis eget. Nem lesz köztük egyik se.

Nöttek szépen növögettek Ez azonban nem nagy hiba.

És már iskolába mentek. Lesz virág majd a sírunkra.

Kisértük is féltő gonddal Egy-egy szálat mindegyik tesz.

Éva, Kató mennyi sok baj! Ég velünk s a nagy Természet!

Öltöztetni, táncba vinni, Ezt a verset neked küldöm,

És a végén férjhez adni. Ha meghalok, itt e földön

Ahogy kezdtünk úgy maradtunk Kisérjen el jóban, rosszba

Harminckét év hátra hagytunk. Feleséged útóhangja !

1956.

Fel. Vicukához.

Hétfő este Várpalotán

Nagy a hó a Bakony hátán.

Összegyűl a gyerek sereg

A szánkóval neki ered!

A nagy dombról egymás után,

Ereszkedik le a sok szán.

Legutolsó egy kicsi szán,

Benne ül egy csöpp kicsi lány.

Fehér bőre , piros arca,

Olyan, mint a bazsarózsa,

De a keze reszket nagyon,

Egyedül hát nem hagyhatom!

Én is neki iramodom

Kicsi szánját megragadom!

Útunk végén megtorpanunk

Karjaimba fel is fogom.

1956.

Husvét.

Anyám ! mily nehéz volt néked a kereszt.

Tőled átvettük mi ,élő gyermekek.

Neked már könnyű eltávozátál tőlünk

A kereszt sulya rajtunk kik még élünk.

Életünk sírás, járjuk a Golgotát

A lélek száll könnyen felegeken át.

Minket a bánat földre húz szüntelen.

Anyánk Jézus mellett, már husvéti diszben

Nagypéntekre mindig husvét következik

De az én szívemben örök bú költözik.

Mert elvesztettem én a legdrágább anyát

Temetőbe sem kisérhettem el a koporsóját.

1957.

Ősz

Kinézek szobám kertre nyiló ablakán,

s a pompás szinek megigéznek.

Őszi szél hajtja felém a virágok

részegítő édes illatát.

Ma még szines virág édes illata.

Szívemben tavasz és nyár bujkál.

Holnap hervadó szirmok hullnak,

mert nincs örökélet csak halál.

Ma hervadó szirmok, holnap az sem

Hervadt virág:a fán száraz ág.

Elhuzó darvak hangja hallik,

s én nézek a távozók után.

1960.

Kacagj világ!

Kacagj világ, ha jól esik,

akkor is ha szíved vérzik.

Akkor is ,ha fáj az élet,

kacagás viditson téged!

Mit is ér a szomoruság?

Szomorú fűz ,vagy hervadt ág?

Kétség között csak lebegni,

soha egy jót nem nevetni?

Kacagj világ, amig lehet!

Mig a sírod el nem temet.

Mig az atom szét nem robban,

szíved is utosót dobban!

1960.

Mult és jelen

Harci riadó, örök átok

Ti átkozottak halál reátok!

Golyó süvit, a dob pereg.

Halomba hullnak halnak az emberek.

De ez csak volt.

A béke napja

ránk mosolygott

negyvenöt áprilisba.

Ma gép zakatól

és megy a munka.

Dalol a gép

s az ember rajta.

Öröm mámor

hát mi az itten?

Ha zug a gép,

hallgat az Isten?

Még zug a gép

hangja fülemben.

Bus dallamok

jutnak eszembe.

Henyél az úr s kacag a szája!

Az éhes népnek nincs barátja.

A gép a nép ma eggyé forrva

Igy élni jó, nem huz a porba!

1952.

A gép

A gép zakatol

formál és önt,

de ember és gép

most multat dönt.

A romot a várt

építi újjá,

hogy járj a földön,

mint egy érc király!

1952.

Béke

Béke!

Elhangzott az Ige

és ti nem halljátok.

Titkon a hidrogén

bombákat gyártjátok.

Átkot vesz magára,

aki ezt cselekszi.

Az ember életét

elvenni így meri.

Katonák, el-el innen!

A béke napja közeledjen!

Mint tűzcsóva úgy gyuljon ki!

Világszabadság, örök béke!

Nem kell több fegyver, világ vége!

Csak három szó zengjen!

Béke!Béke!Béke!

1955.

Temető

Temető, oh de félek tőled!

Elmennék százszor is előled.

A csontkéz belém váj néha,

és odahuz a koporsóba.

Ember hát erre születtél?

A sorsod ez: nincsen mentség!

Hol a Megváltó, ki levegye

ez ősi nagy nagy átkot?!

Magad csinálod, készíted.

Atom, hidrogén bomba üt

a világon szerte-széjjel,

mert ölni készülsz nappal, éjjel.

S legyen tied az örök élet?

Ne kelljen halálnak-halálával,halnod?

Nem vagy jó, gonosz élted,

az üdvösséget elfecsérled!

1956.

Béke

Jól tudom, érzem meghalok,

de ezt még rátok hagyom.

A békéért nem harcolni kell!

A békéért élni,élni kell!

Élni munkálkodó boldog örömben.

Hazát megtartó kemény életben.

Békés családok csendes nyugalma,

legyen az élet legfőbb gondja!

Gyermek simogató boldog örömben

Észt boldogító munka közben,

Öleld a világot magadhoz.

Teremtő lelked békét hoz.

1957.

Természet

Eddig úgy mondották Isten.

Isten, ki az égben vagy!

Ma a természet ád nyugalmat

virágzó fák alatt.

Kinek köszönjem éltemet!

Ha nem neked jó Istenem!

Nyugalmam keresem,

légy természet velem.

1957.

Plátó és Szerelem

Plátó, óh hol vagy bús alak?

Megfakultál néhány év alatt.

Szerelmed már kinek példa?

Erkölcsrontó nap alatt, nem fogant.

Kis iskolás kölyök korban

hisznek neked még talán.

Ahogy nőnek kinevetnek,

maradj a kor őslakán!

Most másképp szól az ének.

Rád se nézzek? Minek élek?

Forrjon a vér! Élvezni kéj!

Legyen boldog mind aki él !

1957.

Folytatás

Akkor jöjjön a folytatás. A következő kis kristály.

Élet

Míg élünk mindig szeretünk, A kerítésen túl mi van,

míg élünk mégis temetünk, kapaszkodol kíváncsian,

temetjük,akit szeretünk keresed,akit szerettél,

síratjuk,akit temetünk. akit régen eltemettél.

Míg élsz töviseken lépdelsz, Hiába üzöl álmokat,

habár megszúr rózsát tépdelsz, felejsd el a távozókat,

s ha nem érzed az illatot, legyen békés a jelened,

a kerítésen dobod át. a sok emlék az a tied!

1970.

Szeretnék egy verset írni!

Szeretnék egy verset írni Gyárakról és termelésről.

amilyet még soha senki, minden ember kenyeréről,

szívhez szólót valakinek, béke legyen világ béke

akárkinek,mindenkinek! fegyver bomba tüzre véle!

Magyar verset,de ám olyat, Lakást építs az embereknek,

mindenkinek utat mutat iskolát a gyermekeknek,

szeretetről s a munkáról, a szeretet békés csendjét

mindnyájunknak nyugalmáról. nagy boldogan emlegessék!

Rákóczi és Kossuth kardja

vegyem tollam példát rajta,

Petőfi és Ady mellett

szabadságról énekeljek!

1970.

Karácsony

Karácsony van máma, Ezen az ünnepen

szeretet ünnepe itt vagy fogadd tehát,

ez a szép fenyőfa hogy híven követed

emlékeztet erre. Jézus tanítását!

Jézus megszületik Csillog a fenyőfa,

Nekünk minden évben, alatta gyermekek,

fogadjuk mostan is örüljetek neki,

kellő ünnepségben! Jézus megszületett!

Jézus azért jött Karácsony és ünnep

erre a világra, akkor lesz tinektek,

hogy az embereket ha a szeretetben

a bűntől megváltson. forr össze szívetek!

1966.

Április

Tavaszra gondolok április,

látom kinevetsz már te is.

Borult szomorú a napod,

Játszod velünk a bolondot.

Vár tégedet nemsokára

dobunk a szemétkosárba!

Jön a május szebb napokkal,

visszatérő madarakkal!

Tégedet meg elfeledünk

talán nem is emlegetünk.

Madárcsicsergésre vágyunk,

attól lesz majd szebb az álmunk!

1972.

Sokaknak

Legyél ravasz,mint a róka,

szeretnek is angyal módra!

Igazat ne mondj senkinek

neked hisznek az emberek?

Szemtól szemben hizelegjél,

de hát mögött csak nevessél!

Némely ember úgy mulat

egymás közzé tüzet rak.

Sírni másnak is volna oka,

de nem érzi, mert ostoba

Ma neki hozsannát fújnak,

de egyszer ő is lebukhat

Akkor már ő sem nevet

a pokolba elmehet,

s nevetik az emberek.

nincs dátum

Az élettől csak annyit kértem

hogy boldogságban legyen részem!

Álmodtam egy nagy nagy szerelmet,

nem ismertem semmi félelmet!

Még diák voltam, s megérkezett

nem szerelem volt csak képzelet.

Hosszú időn s kétségek között,

.......redtem.

Még diák voltam és meglepett

a nagy szerelem megérkezett!

hízelgőn sok virággal szépen

nótás kedvel s könyvel a kézben.

míg közeledett s mosolygott folyton

szerelem boldogság gondolom.

de csak álmodtam,hogy ez szerelem

ahogy jött elmult,mint a fergeteg.

Igazán szerelmes akkor lettem

mikor a férfit megismertem!

kacagtam szívből könnyedén

örökre szeretem tudtam én

Napról

Áldásos rendrakás

Áldásos rendrakás. Ez furán hangzik tőlem, mivel ezt csak ritkán szoktam elvégezni. Ezt se én kezdeményeztem. De mivel rengeteg könyv szerepelt az elpakolandók között , így szivesen vállaltam. Persze az első két órában talán többet lapozgattam a könyveket, mint pakoltam. Egyszer csak a sok könyv között egy elsárgult papírba csomagolt füzetre lettem figyelmes. A füzet elején egy paíprcsík. Szépen formált, dőlt írással rajta a felirat: Saját költeményeim és feltüntetve a szerző, dédnagymamám.

A dédnagymamám életének apró kis kristályainak gyűjteményei. Ami hirtelen most elém tárul. Sajnos emlékeim szerint életében nem találkoztam vele. A nagymamám után költöztek át Erdélyből még, amikor még lehetet a II.világháború idején. A dédi viszonylag könnyebben alkalmazkadott, mint dédnagyapám, akit jobban megviselt ez az áttelepülés. Ennél sokkal többet nem nagyon tudok róluk, majd igyekszem jobban utána járni. Addig is igyekszem majd minnél több verset feltenni. Szóval kezdödjék a füzet digitalizálása mindannyiunk örömére.

Ha én király lennék!

Ha én király lennék, Ha én király lennék,

igazságot tennék, igazságot tennék,

a dolgozók munkáiért az országban minden bűnöst

arannyal fizetnék. törvény kézre adnék.

Ha én király lennék, Ha én király lennék,

igazságot tennék, igazságot tennék

az életet az emberek minden derék,igaz embert

békében élhetnék. jól megjutalmaznék.

Ha én király lennék, Ha én király lennék,

igazságot tennék, igazságot tennék,

minden magyar honpolgárnak az emberek egymást tudom,

jó hajlékot adnék. jobban megbecsülnék.

Ha én király lennék, Ha én király volnék,

igazságot tennék, igazságot tennék,

szegényeknek,éhezőknek hogy országom itt a földön

friss kenyeret adnék. Mennyországgá váljék.

1970.

Jó pár évvel később, egy földrésszel odébb :D

http://www.youtube.com/watch?v=mlp-IIG9ApU&ob=av2n